A csecsemők nem nézegetik undorral a hurkás lábacskáikat. A totyogók nem nevezik magukat bénának, amikor csetlenek-botlanak. A kis óvódások büszkén mutatják a rajzaikat – ők még nem gondolják magukról, hogy semmi kézügyességük nincsen.
A felnőtt, okos, bájos nőktől pedig mást sem hallok, mint: „meghíztam”, „hülye vagyok”, „nem vagyok kitartó”, „én erre képtelen vagyok”.
Nem születik velünk a belső szigorú, sőt kegyetlen hang. Szépen lassan, alattomosan, a külső hatások eredményeként fejlődik ki. Majd önálló életre kel. Mondja a magáét, ha kérjük, ha nem. Mint a legszörnyűbb pletykafészek, aki rosszindulatúan folyton folyvást rólad pletykál… letye petye lepetye. Éles szemével a legapróbb hibáidat is észreveszi. A bolhából elefántot csinál. Nem kegyelmez. Ahogy szóhoz jut, azonnal kritizálni kezd. Rövid időre el tudod hallgattatni: sok munkával, TV nézéssel, társaságban, egy-két-három pohár borral. Hogy aztán annál keményebb szidalmazásokkal térhessen vissza.
Nagyon fontos felismerned, hogy ő nem te vagy. Hozzád tartozik, mert réges régen beléd költözött, és egyre nagyobbra nőtt. Számos leírás szól róla. Egyesek manónak, mások belső gonosz lánynak hívják.
Fontos tudnod, hogy nem azért költözött beléd, hogy bántson. Pont ellenkezőleg. Jót akart neked. Tökéletessé szeretne téged tenni. Mert úgy tudja, hogy csak a tökéletes embereket érdemelnek szeretetet. Folyton folyvást a tökéletesség felé hajt téged. Csak azt szeretné, hogy szeressenek.
Köszönd meg a tanácsait, ismerd el, hogy jót akart. Majd mondd meg neki, hogy te a magad nemében vagy tökéletes. Soha nem élt még egy olyan ember, mint te, és minden bizonnyal soha nem is fog. Egyszeri vagy és megismételhetetlen. Senkihez sem vagy mérhető, mert mindenki a maga nemében tökéletes!
A benned lakó gonosz lányt hogy hívják? Hogy néz ki? Ha van kedved, le is rajzolhatod! Miket mond rólad?