„Ma megöltem valakit” – nyitotta a mai órát a Nő – „persze, csak álmomban.” – tette hozzá gyorsan, amikor látta, hogy kezd elkerekedni a szemem.
„Persze, hogy ölök álmomban, mert már nem bírom. Mindenkinek csak megfelelni, csak mosolyogni – pedig legszívesebben kinyírnám őket. Olyan vagyok, mint egy robot. Csak megyek, csak csinálom, időre, minden nap előre kiszámítottan. Unalmas és monoton. Én meg csak bólogatok, meg kedves vagyok, aztán amikor hazajön a férjem, akkor jól összeveszek vele vagy sírok, amikor kiborulok. Én ezt már nem bírom.”
Ne csak álmodban gyilkolj! Gyomlálj ki mindent az életedből, ami már nem táplál téged. – vetettem fel a javaslatom.
„Én legszívesebben ledózerolnám az egészet.” – hangzott a végső megoldás.
És akkor elmeséltem a Nőnek, hogy már napok óta gyomlálom a kert egyik nagyon elhanyagolt területét, amit teljesen benőtt a csalán. Akkora a csalánerdő, hogy én magam is alig látszom ki belőle. Egy szál kesztyűben és flip-flop papucsban (szédítő meleg van) egyenként, módszeresen haladva, gyökeresen húzom ki a földből a növényeket. A növekvő majd csökkenő kupac láttán – merthogy fonnyad a napon és megy össze, aminek a birkák nagyon örülnek, mert lehet rágcsálni – elképzelem, ahogy jó minőségű komposzt válik belőle hamarosan. Táplálni fogja a többi növényt (és a birkákat).
A dolog azért nem ilyen idilli. Ez a csalán borzasztóan csíp. Az egész alkarom ég. Ez ilyen: a gyomlálás nem mindig könnyű, időszakosan okozhat fájdalmat. Mégis jobb, mint a dózerolás. Túl drasztikus megoldásnak tűnik a gyomirtó, a fűkasza, az ’elköltözömavilágvégére’, és a ’mindenkihagyjonbékén’. Merthogy a sok csalán között találtam egy meggyfát! Igen, ki sem látszott. Kis facsemete, közel olyan magas, mint én. Szegény szinte a földön feküdt, ahogy elnyomta a gaz.
Ne dózerolj, akkor tényleg nem marad semmi! Lassú, módszeres gyomlálással viszont új értékeket fogsz találni.
Kezdd el az életedből kigyomlálni azokat a kapcsolatokat, feladatokat, kötelességeket, időtöltéseket, embereket akik / amik már nem táplálnak téged, nem tesznek jót neked. Gyomlálj szépen lassan, módszeresen. És majd meglátod, hogyan változik a táj, milyen értékeket találsz, amikor helyet csinálsz nekik.
Az álom másik olvasata pedig az, hogy gondold végig, mit pusztítasz magadban.
Azért is nehéz gyomlálni, mert szeretnénk megértőek, kedvesek, együttérzők lenni. Mégis, van aminek mennie kell. Fontos például megértenünk a betegségek üzenetét, aztán el kell engedni a zavart, vagy egyenesen el kell pusztítani. Nincs helye a testedben. Helyet kell csinálni az újnak, a jónak, az egészségesnek.
Éltesd az életerőd, a kreativitásod, az egyediséged!
Tipp: Kortyolj el lassan egy bögre csalán teát. És közben képzeld el, hogy kimosod a testedből, az energia testedből is a mérgeket, az érzelmi mérgeket.
Írd meg nekünk, hogy Te mivel kezded a gyomlálást? És mi az, amit éltetsz?
Sziasztok. Hálás vagyok segítettek evvel, köszönöm. Leirom mivel kezdem. Gondolatokat érzéseket fogok kigyomlálni. De ahhoz hogy meglegyen az irány elkortyolom azt a teát. Ikrek mellett igyekszek időt keríteni most magamra. Amíg alszanak yogazni fogok alvás helyett és meditálni ezek hiányoznak nekem igazan illetve a bennük töltött nyugalmi idő. A kreativitás megvalósul velük.
Én azt álmodtam, hogy egyszerre két személy voltam: egyikünk egy nagyon gazdag, vonzó, de cinikus szálloda tulajdonos, aki kizárólag szép hölgyeket alkalmazott. Volt neki egy hatalmas repülőgépje, ennek kezeléséhez akart új hölgyeket toborozni. Az egyik ilyen hölgy a másik személyem volt, s mikor a szálloda tulajdonos énem ezt az énemet kiválasztotta, döbbenten vettem észre (mindkét énemmel egyszerre!) a hasonlóságot. Ekkor már éreztem, hogy nem lenne jó a gazdag énem repülőjere felszállnom. Mégis mentem. Következő kép: az alkalmazott énem darabokban hever a repülő lukszus kabinban a gazdag énem lábai előtt, a gazdag énem pedig kárörvendően lépked a másik énem darabjai körül. Az egész nagyon bizarr..Egyszerre éreztem magamat hidegvérű, cinikus gyilkosnak és tehetetlen, megölt, feldarabolt áldozatnak.
Következő éjjel folytatódik az álom, de már úgy, hogy a megölt énem össze volt varrva, s egy számomra kedves ember segítségével egy nagy hegyszoroson kellett átmennem. Útközben láttam, hogy a testem és a lelkem is lassan gyógyult. De nagyon fárasztó ugyanakkor tanulságos volt a túra…Meg mindig nagyon erősen bennem él ez a két álom…