Délelőtt tíz órára ígérkeztem Edinához, hogy elrendezzük a papírokat és a számlákat. Fél tíz már régen elmúlt, én pedig még mindig játszó ruhában, frissen mosott vizes hajjal igyekeztem rendet tenni a postázandó iratok között. Már csak pár percem volt az indulásig, amikor is kirángattam a szennyeskosárból a farmeromat: kicsit gyűrött, de jó lesz. A hajamat pedig gyorsan megszárítottam, összekötöttem, de a fele még mindig égnek állt, úgyhogy egy hajpánttal megkoronáztam az outfitemet. És még én beszélek arról, hogyan legyünk Istennők!
A lemez már a fürdőszoba tükör előtt állva elindult. „Te jó ég, hogy nézel ki!’” „Biztosan így akarsz emberek közé menni?” – a durvábbakat nem írom le. Biztosan van ötleted!
Erről a szűnni nem akaró belső mormogásról jutott eszembe a két öreg a Muppet Show-ból. Tudod, akik saját vörös függönyös páholyukban ülnek, onnan ki nem mozdulnának. Megállás nélkül morognak. Mindenről és mindenkiről eszükbe jut egy frappáns gonoszkodás. Válogatás nélkül szólnak be embernek, Muppet-nek, szörnyetegnek egyaránt. Senkitől sem félnek, sőt ellenkezőleg. Akkor vannak elemükben, ha másokat kinevethetnek. A lesújtó véleményüket pedig semmi pénzért sem tartanák magukban.
Ők Waldorf (a nagy bajusszal) és Statler (akinek a bajsza felcsúszott a szeme fölé). Egyetlen egy epizód kivételével mindegyik Muppet Show-ban szerepeltek. Talán azért, mert miattuk volt vicces a Show.
Rátaláltam egy tipikus párbeszédükre:
Statler: Kíváncsi vagyok, valóban van-e élet a Földön kívül!
Waldorf: Mit érdekel az téged? Neked ezen a bolygón sincs életed!
Az ő szerepük az volt, hogy penge éles ésszel mindenkiben megtalálják a hibát, ennek büszkén hangot adjanak, majd nagyokat nevessenek a gonoszkodásaikon. Ők testesítik meg a mindenben és mindenkiben hibát találó, a tapintatlanságból és sértegetésből sportot űző karaktert.
A legtöbb nő fejében ott ül kényelmes páholyának biztonságában legalább egy Statler vagy Waldorf. Onnan nézik az életedet és pikírt megjegyzésekkel szüntelenül kommentálják minden mozdulatodat. Nem rémesen idegesítőek? Nem lenne jó rájuk kiabálni, hogy fogják már be végre?
De egy apró, huncut mosollyal a szád sarkában – amikor senki nem látja – akár el is ismerheted: tényleg nagyon viccesek! Röhejesen néznek ki torzomborz szőrzettel a fejükön, idétlenül vihognak, és embertelenül jó a humoruk.
Edinával jót szórakoztunk azon, hogy ma mind a kettőnk fején szalmakazal van (bár szerintem az övé elég csinos).
Ha nem is tudsz rajtuk nevetni, ne vedd olyan véresen komolyan őket! Nem érdemes vitatkozni velük – még ellened fordítják minden szavad. Elkergetni sem tudod őket – örökös bérletet váltottak.
Ha nem tudsz szívből nevetni velük, vagy legalább rajtuk, akkor ne figyelj rájuk! Csak folytasd a showt!