A tegnapi írásomban arra bátorítottam mindenkit, hogy a női felmenőinktől kapott mintákat bátran írjuk át, amennyiben azok nem szolgálják az életünk kiteljesítését.
A tanult minták átírása nem olyan egyszerű. Ennek három okával találkozom a leggyakrabban:
1. A program automatikusan fut.
Hétéves korunkig az agyunk válogatás nélkül rögzíti a tapasztalatainkat. Nem gondolja át, nem szűri meg.
Ha például egy kislány azt látja, hogy az anyukája feszült a sok munka miatt és alig szán időt a feltöltődésére, akkor azt tanulja meg, hogy „a nőknek sokat kell dolgozniuk, nincs idejük a pihenésre”. Ezt a programot fogja lejátszani az agya felnőtt korában is. Nem is fogja érteni, miért olyan nehéz kikapcsolódnia a sok munkából, még ha annyira vágyik is rá. Talán azokat a vélekedéseket is megtanulta az anyukájától, hogy „aki pihen, az lusta és szegény marad”.
2. Bűntudat.
A szívünk mélyén nehezen engedjük meg magunknak, hogy boldogabban és könnyebben éljünk, mint a szeretett felmenőink. Mintha cserben hagynánk őket, vagy nem lennénk velük eléggé empatikusak. A bűntudat érzése általában nem tudatos. Akkor csíphetjük nyakon, amikor elkezdünk érzelmileg is kilépni a tanult mintázatból.
Nézzük egy kislány példáját, aki anyukájától azt tanulta, hogy „nehéz az élet”. Ha felnőtt korában mégis könnyedén kezdi élni a mindennapjait, akkor bizony a mélyből felbukkanhatnak kellemetlen, esetleg nyomasztó érzései is. A bűntudat szól ilyenkor: „Ha szereted anyukádat, akkor nem hagyhatod cserben. Nem érezheted magad jobban, mint ő.”
3. A „hogyan tovább” kérdése.
Amikor felismerjük milyen bevésett programokat hozunk a felmenőinktől, akkor teljesen jogosan merül fel a kérdés: Hogyan írhatom át az automatikusan futó viselkedési és érzelmi mintákat? Ha pedig elhagyom a járt utat, akkor milyen másik úton induljak el? És honnan tudhatom, hogy a másik út jobb lesz?
Ha felismerjük milyen öröklött, átvett, tanult programok határozzák meg a női szerepeinket és a nőiségünk megélését, akkor könnyebben tudunk változtatni rajtuk. A változtatás pedig csak úgy megy, hogy elkezdünk új gondolatokat és viselkedésformákat kialakítani. Amit elég sokáig gyakorlunk, az új automatizmussá válik.
Oszd meg velünk a véleményedet és a tapasztalataidat!
Tetszett ez az írás? Szívesen értesülnél elsőként a legújabb blogbejegyzésekről és programokról? Akkor iratkozz fel a Budoár hírlevélre!