Gondoskodni, másokért önzetlenül tenni, a saját érdekeinket háttérbe szorítani nem érték a társadalmunkban. Bár mindez az anyáktól és a feleségektől elvárt hozzáállás, mégis a degradált kategóriába tartozik. Az igazi érték a siker, a gazdagság, az érvényesülés. Ezt szolgálja ki a női minőség, aki érzelmileg támogat és biztosítja az otthon melegét.
Azok a nők, akik a nőies minőségeket élik meg, sokszor érzik magukat elnyomva, mert nincs értéke annak, amit tesznek. Kiszolgáló funkciójuk van. Ezért aztán joggal érezhetik magukat áldozatnak. Háttérbe szorítják saját céljaikat, kiteljesedésüket, hobbijukat.
Egy férfival konzultáltam korábban, aki megható érzékenységgel mesélte nekem, mit tanított a gyermekeinek. Leültette a gyerekeket, fogott egy papírt és felsorolta mi mindent tesz meg értük édesanyjuk: főz, mos, takarít, bevásárol, tanul a gyerekekkel, neveli őket. Majd számszerűsítette, hogy ha ezekért a ’szolgáltatásokért’ fizetniük kellene, az mennyibe kerülne. Így világított rá arra, hogy a felesége milyen fontos értéket teremt a család számára.
A probléma az, hogy nem ez az általános hozzáállás. Amikor pedig a nő hosszú ideig nem kap elismerést, akkor belefásul, belekeseredik, kiég.
Az áldozat pedig boldogtalan és dühös lesz. Akár bevallja saját magának, akár nem. Dühében elítéli azokat a nőket, akik nem hajlandók beleállni az áldozat szerepbe. Azt hirdeti, hogy a nő dolga a család szolgálata, a nő ne legyen önző és éljen másokért. Ellene fordul saját lányának, menyének, barátnőjének, bárkinek, aki merészel lelkileg szabadon élni. Ez a dinamika a csiklómetszés hagyományát juttatja eszembe.
„Nyolcvan- vagy talán százmillió lány és fiatal nő él köztünk, akit nemiszerv-csonkításnak vetettek alá. Azokban az országokban, főleg Afrikában, ahol ez az eljárás elterjedt, évente közel kétmillió fiatal lány számíthat arra, hogy kés, borotva vagy egy üvegszilánk segítségével megcsonkítják, esetleg teljesen lemetszik a csiklóját, és bélhúr vagy tövisek segítségével összevarrják szeméremajkai egy részét vagy egészét.” – írja Eve Ensler A Vagina Monológok-ban.
A csonkítást nők végzik el. Megkínozzák a lányokat, akár saját lányukat is. Kockáztatják a lányok életét. Miért? Mert ők is áldozatok voltak. Mert ez a társadalmi norma.
Mit tehetünk? Keressük azoknak a nőknek a társaságát, akik a kiteljesedésünket támogatják. Mert a kiteljesedett, boldog, ragyogó nő nem neheztel, nem pletykál. Büszke arra, amit a családjáért tesz – önként, nem pedig áldozatként.
Te mi mindenre vagy büszke, amit szabad nőként, örömmel teszel szeretteidért? Mi az, amiért megbecsülnek? Írd meg nekünk tapasztalataidat!
Tetszett ez az írás? Szívesen értesülnél elsőként a legújabb blogbejegyzésekről és programokról? Akkor iratkozz fel a Budoár hírlevélre! Küldd el minden nő ismerősödnek ezt a bejegyzést, akinek szüksége lehet bátorításra!