Az agyunkat és a teljes idegrendszerünket a veszély észlelésére programozta az evolúció. Az ősember túlélése szempontjából lényegtelen volt, hogy virítanak-e illatos virágok a mezőn vagy úsznak-e bolyhos bárányfelhők az égen. Azonban a bokorban mozgó mérges kígyó vagy az őshorda tagjainak rosszalló nézése bizony komoly veszélyt jelentett az életben maradására nézve. Élelem nélkül is napokig bírta az ősünk, de egy vadállat harapása azonnal kiolthatta az életét.
Ezért figyelünk hát a veszélyre, a rosszra, az ijesztőre, a bántóra, a sértőre, a fájó testi tünetekre. A pszichológiai negatív irányú torzításnak nevezi ezt a jelenséget (angol szakirodalomban: negativity bias).
Ha tíz jó dolog és egy idegesítő dolog történik veled egy nap a munkahelyeden, a párkapcsolatodban, a gyermekeddel, akkor melyikkel vagy elfoglalva? Természetesen a rosszal, az idegesítővel.
Egy negatív kritika, egy gonosz megjegyzés jobban megmarad bennünk, mint az elismerő szavak.
A stressz (a kortizol hormon miatt) tovább erősíti agyunkban a félelmeket, a szorongást, azaz a lehetséges veszélyhelyzetek figyelését.
Ezért kérlek, ne hibáztasd magad a negatív gondolatok és a hozzájuk társuló nehéz érzések miatt. Az agyad így működik, mert ez segítette az őseink túlélését a vadonban. Ha azonban jól szeretnénk magunkat érezni, át kell programoznunk az automatikusan futó programokat. Hogyan? Figyelj tudatosan a jóra. Mindig vedd észre az emberi jóságot. Este adj hálát mindenért, ami aznap Téged segített. Tudatosan irányítsd a figyelmedet az élet apró szépségeire is. A kapcsolataidban is keresd a jóságot, a kedvességet! És segíts a szeretteidnek is abban, hogy meglássák a hétköznapi csodákat!
Tetszett ez az írás? Szívesen értesülnél elsőként a legújabb blogbejegyzésekről és programokról? Akkor iratkozz fel a Budoár hírlevélre! Küldd el minden nő ismerősödnek ezt a bejegyzést, akinek szüksége lehet törődésre!