Az elmúlt hetekben az a megtiszteltetés ért, hogy női köröket vezethettem, ahol arról beszélgettünk, hogy milyen fontos szerepe van a népmeséknek a gyermekek lelki fejlődésében. Az óvodás kislányoktól a dédnagymamákig voltak résztvevői a csoportoknak.
Amikor arról kérdeztek, hogy mit meséljenek a gyermekeknek, ösztönösen azt válaszoltam: a saját történeteiteket! Óriási jelentősége van annak, hogy a nagymamák, dédmamák elmeséljék a történeteiket a lányaiknak, unokáiknak, dédunokáiknak. Miért?
Azért, mert egyike voltál annak a 20 millió petesejtnek, amelyek édesanyád petefészkeiben voltak akkor, amikor ő a nagymamád méhében növekedett!
Az anyai nagymamád gondolatai, érzelmei, tapasztalatai közvetlenül hatottak arra a sejtre, amiből Te lettél.
Az idős asszonyok azt mondták nekem, hogy ők inkább a jóra szeretnének emlékezni, és nem beszélnek a megpróbáltatásaikról. Én arra biztattam őket, hogy mondjanak el mindent lányaiknak.
Tudnunk kell, hogy hova nyúlnak a gyökereink. A gyökereink nyúlhatnak megbetegítő érzelmi tapasztalatokba, és gyógyító élményekbe egyaránt. Érdemes tisztában lennünk azzal, milyen szálakból szövődik a sorsunk.
Tetszett ez az írás? Szívesen értesülnél elsőként a legújabb blogbejegyzésekről és programokról? Akkor iratkozz fel a Budoár hírlevélre! Küldd el minden nő ismerősödnek ezt a bejegyzést, akinek szüksége lehet támogatásra!