Szeretném határozottan leszögezni: az anya nem lehet egyszerre apa is. Ez teljes képtelenség.
Az anyai minőség táplálja a családi tűzhelyet. Gondoskodik, törődik. Érzelmi melegséget, szeretetet, nyugalmat áraszt. És bölcsen, a szavaival, tetteivel példát mutat. Hozzá lehet bújni, ha valami fáj. Ő átölel, megnyugtat.
Az apai minőség képviseli a rendet, a törvényt, a szabályokat, az elvárásokat. Kiáll a család érdekeiért és megvédi a szeretteit.
Lehetetlen elvárni a nőtől, hogy az egyik pillanatban fakanállal keverje a húslevest, vagy ringassa a gyermekét, a másik pillanatban pedig kardot ragadjon, páncélt öltsön és hadakozzon a sárkánnyal. Ez nem megy.
Az anyák akkor válnak mumussá, amikor nekik kell képviselniük az apai minőséget is. Amikor ők támasztanak szigorú elvárásokat („tanulj rendesen”, „rakd rendbe a szobádat”, „kapcsold ki a számítógépet”). Amikor úgy érzik, hogy egyedül övék a felelősség, a kontroll, végső soron a feszültség, a veszekedés. Amikor csak ők büntetnek és fegyelmeznek. Én még nem találkoztam olyan nővel, akit ez a kettős elvárás ne nyomasztott volna. Nekem még egy anya sem mondta azt, hogy szeret szigorú apaként viselkedni. Arról nem is beszélve, hogy a női hormonháztartást teljesen felborítja a túlzott férfias helytállás.
Akár mi is legyen az oka annak, hogy az anya szigorú apaként (is) viselkedik, én mindig azt javaslom, hogy próbáljunk meg férfiakat bevonni, és nekik átadni a királyi feladatokat. Tudom, ez sokszor nagyon nehéz feladat. De igenis vannak jó királyok! Merjünk bízni bennük!
Tetszett ez az írás? Szívesen értesülnél elsőként a legújabb blogbejegyzésekről és programokról? Akkor iratkozz fel a Budoár hírlevélre! Küldd el minden nő ismerősödnek ezt a bejegyzést, akinek szüksége lehet támogatásra!