Ma a ’problémás gyerekek’ kezeléséről beszélgettünk szakemberekkel és pedagógusokkal. Nagyon inspiráló nap volt.
Azt látom, hogy ebben a rendszerben (gyerek – pedagógus – szülő – szakember) mindenkinek meg van a véleménye a másikról. Nem feltétlenül jó véleménye. És nagyon sokszor érzi magát tehetetlennek, feszültnek, dühösnek a rendszer minden résztvevője: gyerek – pedagógus – szülő – szakember. Miért tehetetlen, miért dühös?
Mert a másiktól várja a csodát: változzon meg, viselkedjen normálisan, ne beszéljen hülyeségeket, legyen együttműködő. Arra azonban várhatunk, hogy a másik jobb belátásra térjen, vagy végre észhez térjen.
Bevallom, én is fel tudom magam húzni azon, hogy a gyerekek sínylődnek a felnőttek elhibázott döntései miatt.
A mai nap elgondolkodtam azon: ha a másikat hibáztatom; ha mérges vagyok rá; ha tőle várom, hogy változzon meg; és ha nem tudom elfogadni őt, mint embert és szakembert; ha jobban tudom nála, hogy neki mit kellene csinálni – akkor csak a szakadékot növelem kettőnk között.
Ezért is fontos női szépség a türelem. Nem azt értem türelem alatt, hogy elviselem a másik ártó viselkedését. A türelem nem azt jelenti, hogy mindent ki kell bírnunk. Nekem a türelem, mint női szépség azt jelenti, hogy a problémákat, a konfliktusokat a belső középpontunkba helyezkedve, nyugodtan és bölcsen kezeljük. Nem lépek bele a játszmájába, nem reagálok a provokálásra, hanem felelősséget vállalok a saját jóllétemért, szépen képviselem a határaimat, megőrzöm a belső egyensúlyomat, és jó példát mutatok.
Hogyan legyünk reaktívak helyett proaktívak? Holnap elárulom!
Tetszett ez az írás? Szívesen értesülnél elsőként a legújabb blogbejegyzésekről és programokról? Akkor iratkozz fel a Budoár hírlevélre! Küldd el minden nő ismerősödnek ezt a bejegyzést, akinek szüksége lehet bátorításra!