Vannak olyan akadályok, amelyekkel szembeszállunk egyszer, nekimegyünk még egyszer… Egyre frusztráltabbak és dühösebbek leszünk, elkeseredünk, de az akadály nem mozdul, nem enged, nem változik. Az energiánk pedig egyre csak fogy.
Ez már nem kihívás, mert hiába teszel meg bármit, hiába küzdesz, semmi nem változik. Ez valóban akadály. Akadályoz a szabadságodban, az egészségedben, az életed kiteljesítésében.
Mit tehetünk ilyenkor? Azt, amit a folyók tesznek. Elfolyunk a megváltoztathatatlan mellett. Másra figyelünk. Nem attól várjuk a megoldást, hogy leküzdjük az akadályt – ahogy a víz sem tud arrébb mozdítani egy kősziklát. Sokkal inkább a pozitívat, a hasznosat, a jót keressük és éltetjük. Hagyjuk, hogy áramoljon az életenergia.
A napokban egymás után találkozom olyan helyzetekkel, ahol tehetetlennek érzem magam. Azokkal a tanárokkal, akik félelemben tartják a gyerekeket, és irreális elvárásokkal teszik őket szorongóvá – velük nem tudok mit kezdeni, pedig higgyétek el, megpróbáltam! Ezért inkább arra fordítom az energiáimat, hogy segítek a gyerekeknek és szüleiknek kezelni a stresszt, megnyugodni, és egészséges önbizalmat kialakítani.
Tetszett ez az írás? Szívesen értesülnél elsőként a legújabb blogbejegyzésekről és programokról? Akkor iratkozz fel a Budoár hírlevélre! Küldd el minden nő ismerősödnek ezt a bejegyzést, akinek szüksége lehet bátorításra!