Farkasok és kutyák társas viselkedését hasonlították össze német kutatók.
Amikor két kutyát egyszerre engedtek oda egy tál ételhez, akkor a domináns kutya elmorogta a gyengébbet. Annak egy falat nem maradt. Sőt, az alárendelt kutya meg sem merte a tálat közelíteni, mert félt az erősebbtől.
A farkasok teljesen máshogy viselkedtek. A falkavezér, bár kicsit morgott, mégis megengedte a falkatársának, hogy ő is egyen az ételből.
A kutatók azzal magyarázzák a megfigyelt viselkedést, hogy a farkasok (szemben a háziasított kutyával) egyedül nem tudnak vadászni. A farkas falka összetartóbb, mert csak együtt tudják elejteni a zsákmányukat. Ezért a falkavezér toleránsabb, kommunikatívabb és barátságosabb a gyengébb egyedekkel is.
Mérei Ferenc a gyermekléktan tudósa híres kísérletében gyermek csoportokat vizsgálva jutott hasonló következtetésre. Egy közös jó célért azok a gyerekek is elkezdtek szépen együttműködni, akik előtte egymás ellenségei voltak. A korábban rivalizáló csoportok együtt tolták a lefulladt teherautót, ami az ebédjüket szállította a táborhelyre.
Van mit tanulnunk tőlük! Minden bizonnyal nagyobb lenne köztünk az összetartás, és kevésbé félnénk a hatalmi pozícióban levőktől, ha egy közös célt tartanánk szem előtt.
Tetszett ez az írás? Szívesen értesülnél elsőként a legújabb blogbejegyzésekről és programokról? Akkor iratkozz fel a Budoár hírlevélre! Küldd el minden nő ismerősödnek ezt a bejegyzést, akinek szüksége lehet bátorításra!