Idén nyáron történt, hogy a lángososnál sorban állás közben azzal töltöttem az időmet, hogy próbáltam megfejteni, hogy működik a hűtő mellé helyezett fagyigép. Valahogy bele kell tenni a kiválasztott fagyit, tölcsért, majd meghúzni egy kart… Így próbáltam felfedezni a még soha nem látott masinát.
Egyszer csak rám ripakodott az eladó nő, hogy azonnal hagyjam abba, amit csinálok, mert el fogom törni a szerkezetet. Én döbbenten néztem rá és teljesen nyugodt hangon mondtam neki: „Felnőtt nő vagyok. Ugye nem gondolja komolyan, hogy tönkreteszem az Ön tulajdonát?”
Talán még igaza is volt. Biztos félt, hogy megrongálódik a gép. De akkor sem volt joga így beszélni velem. Belátta, és háromszor kért bocsánatot. Természetesen elfogadtam, és egyikünkben sem maradtak rossz érzések.
Soha senkinek nincs joga Téged kioktatni vagy megalázni! Sem a főnöködnek, sem a munkatársadnak, sem a bolti eladónak, sem az orvosodnak, sem a buszsofőrnek. Senkinek!
Mindannyiunkat egyformát megillet az a jog, hogy tisztelettel és egyenrangú félként bánjanak velünk. Pont.
És kérlek, ne rágódj napokig azon, hogy talán neki volt igaza. És kérlek, ne legyél dühös magadra, amiért kibillentett az egyensúlyodból.
Teljesen mindegy, hogy igaza van abban, amit mond, vagy nincs igaza – akkor sem beszélhet veled megalázóan és lekicsinylően! A hangnemet nem vagy köteles elfogadni.
Te hogyan kezeled a bántó kioktatást?