Hajlamosak vagyunk más nőkhöz hasonlítani magunkat.
„Neki sokkal könnyebb élete van.”, „Ő mennyivel kiegyensúlyozottabb.”, „Milyen magabiztosan áll ki a közönség elé.”, „Neki milyen könnyedén megy a blog írás.”.
Valójában ahhoz az arculathoz hasonlítjuk magunkat, amit belőle látunk. Ami a saját szűrőinken keresztül eljut hozzánk. Vagy, amit megmutat magából.
Ha nem ismerjük nagyon jól, akkor nem tudhatjuk, milyen gondolatai, érzései, cselekedetei vannak a látható homlokzat mögött.
Általában nem érzékeljük a másik ember sérülékenységét. Nem beszél arról, hogy milyen áldozatokat hoz a családjáért. Nem tudjuk milyen szorongást érez minden alkalommal, amikor sok ember előtt tart előadást. És azt sem látjuk, milyen rengeteget dolgozik minden egyes blog bejegyzésen.
Nagy valószínűség szerint ő is tele van bizonytalanságokkal, félelmekkel. Talán neki sem megy könnyen.
Ha nyíltan beszélünk arról, hogy közelről sem élünk tökéletes életet; hogy vannak rossz napjaink, belső vívódásaink, szorongásaink és kétségeink, hogy az arculat mögött mi minden rejlik, akkor azzal nagy szívességet teszünk minden nőnek. Megnyugtató tény, hogy egyikünk sem tökéletes.
És még valami. Ha úgy érzed, hogy egy másik nő jobb nálad, és ez frusztrál, akkor menj oda hozzá és kérdezd meg tőle, mi a titka. Nagyon sokat tanulhatunk egymástól!
És végül: felesleges másokhoz hasonlítani magunkat. Mindannyiunknak egyedi az útja.
Oszd meg velünk a véleményedet és a tapasztalataidat!
Tetszett ez az írás? Szívesen értesülnél elsőként a legújabb blogbejegyzésekről és programokról? Akkor iratkozz fel a Budoár hírlevélre!