Talán Neked is ismerősek ezek a mondatok:
„Nyugodjál már meg!”
„Ne félj! Nincs mumus a szekrényben!”
„Ne szomorkodj! Olyan rossz nézni, amikor sírsz.”
Aki ideges, az nem fog parancsra megnyugodni.
Aki fél, annak összerándulnak az izmai, kitágulnak a pupillái, megemelkedik a vérnyomása és szaporán veszi a levegőt. A testében stressz hormonok szabadulnak fel. Erről az ösztönös reakcióról nem lehet senkit lebeszélni.
Aki szomorú, az szomorú.
Az érzésekkel nem érdemes vitatkoznunk.
Tudom, nehéz elviselned, amikor a szívedhez közel álló ember egy kicsit is szenved. Ha tehetnéd, azonnal kirángatnád a nyomasztó érzések mély gödréből. Azonban ezzel a szándékoddal azt közlöd vele, hogy az érzései nem elfogadhatók, azonnal változtasson rajtuk.
Teheted azt is, hogy együttérzéssel meghallgatod, mi fáj a lelkének. Majd, amikor már biztosan érzi, hogy mellette állsz és fogod a kezét, akkor az ő tempójában segíthetsz neki kiutat találni a sötétségből. Megmutathatod neki, hogyan teremtheti meg a belső békéjét, hogyan legyen bátrabb, vagy arról is biztosíthatod, hogy mindig van remény.
És hidd el, Te is sírhatsz! Nem kell érte bocsánatot kérned!
Oszd meg velünk a véleményedet és a tapasztalataidat!
Tetszett ez az írás? Szívesen értesülnél elsőként a legújabb blogbejegyzésekről és programokról? Akkor iratkozz fel a Budoár hírlevélre!