Tegnap Németújvár (Güssing) várában jártam, ahol találtam egy igazi üveghegyet! Bár ez a hegy szép színes Tiffany-üveg, mégis a népmesék Üveghegyére emlékeztetett. Ezért utána néztem, hogy lélektani szempontból mit is jelenthet az üveghegy megmászása.
A Szimbólumlexikon azt írja, hogy a hegy az „istenközelség világszerte elterjedt szimbóluma”. A hegy maga világtengely is, aminek a tetején a sarkcsillag ragyog. Az üveghegy megmászása tehát egyben út a hétköznapi valóságon túli világba. Ezt az utat a Nap-hős táltos paripájának, azaz biztos belső erőközpontjának segítségével teszi meg, hogy megszerezze az élet vizét (Az üveghegyi királylány) vagy „kiszabadítsa a hajnal vagy tavasz-termékenység hercegnőjét” (Pál J., Újvári E. Szimbólumtár).
„Még be sem hunyta jóformán a szemét, a táltos már a földre toppantott. – Nyisd ki a szemedet, kicsi gazdám! Mit látsz? – Látok egy éktelen magas üveghegyet. Olyan meredek, mint a ház oldala, s a teteje az eget veri. – Hunyd bé a szemedet, kicsi gazdám, mert erre a hegyre föl kell mennünk! – Ó, édes lovam – renyekedett Mirkó királyfi -, “lehetetlenképes”, hogy oda fel tudj menni. – Te csak hunyd bé a szemedet, egyébre ne légyen gondod!” – olvashatjuk Mirkó királyfi meséjében, ami a táltos révülés folyamatát mutatja meg.
A rendszeresen táplált belső erőközpontunk teremtheti meg kapcsolatunkat az isteni erőkkel, energia minőségekkel, azaz repíthet fel az üveghegyre van azon is túlra…
