Milyen jó lenne, ha a szüleid úgy fogadnának el, ahogy vagy! Ha a kedvesed jobban figyelne rád! Ha a főnököd elismerné a munkádat! Az anyósod egyetértene gyermeknevelési elképzeléseiddel!
Az ideális szülők megfelelően szeretik a gyermeküket. A kislány az apai minőségtől bátorítást és a képességek, erőfeszítések reális elismerését kapja. Az anyai minőségtől a feltétel nélküli szeretetet és gondoskodást.
Az ideális szülők azonban igen ritkák. A kislány felnőtt nő korában is magában hordozza az érzelmi hiányt. És lelke mélyén arra vágyik, hogy egyszer csak megkapja majd valakitől azt a szeretetet, amire igazán vágyik: a bátorítást, az elismerést, a gondoskodást, az elfogadást. Azt a figyelmet, ami olyannak látja őt, amilyen valójában.
Aki hiányérzettől szenved, az mástól várja az érzelmi űr betöltését. Azt szeretné, hogy a másik ember megértse, figyeljen rá, vegye észre. A hiány pedig tovább erősödik, ha a megfelelő szeretetet nem kapja meg. És akkor dühös lesz, frusztrált, csalódott… depressziós.
Az a nő, aki más ember kezébe helyezi saját boldogságának a kulcsát, nagyon kiszolgáltatott helyzetbe kerül. Hogy mi a megoldás? Az alábbi Louise Hay idézet rávilágít:
„Azért lehetséges, hogy nem szereted önmagad maradéktalanul, a saját teljességedben, mert valahol az utad során ezt tanultad meg. Újra tanulhatod szeretni magad. Már most kezdj el kedvesebb lenni magaddal!”
Te milyen lépéseket teszel az önszeretet felé?