Sajnos rendszeresen találkozom olyan nőkkel, akik már azt sem tudják, hogy szívük mélyén mire vágynak igazán. Csak azt érzik, hogy valami hiányzik, valami nincs rendben. Feszültek, szomorúak, elégedetlenek.
Amikor felborul a férfias és nőies minőségek egyensúlya, és a férfi minőség kerül túlsúlyba, akkor a gondoskodó női minőség hiányában szélsőségessé válik. Zsarnok királyként uralkodik az életed fölött. Szigorú belső hangként eléri, hogy kevesebbnek érezd magad másoknál, szégyenkezz. Olyan erővel kerít a hatalmába, hogy talán már azt sem tudod, mire vágysz igazán. Azt sugallja, hogy nem érdemled meg a jót, a törődést, a pihenést, amíg nem teljesítesz erődön felül – aztán persze az sem elég.
Mit tehetsz ellene? A kegyetlen király ellen lázadni nem érdemes. Túl erős a hatalma.
Először is, tudatosítsd, hogy ő egy erős hang benned. Nem te vagy. Kérdőjelezd meg a hatalmát! Majd figyelj a tested jelzéseire. A tested bölcsen megmutatja, hol érdemes változtatnod. Krónikus fejfájás, derékfájás, hasmenés, magas vérnyomás (és még hosszan sorolhatnám a stressz következményeit) formájában szól hozzád a tested: „Figyelj jobban a lelked szükségleteire!”
Te mire vágysz igazán?
Ajánlom figyelmetekbe a LeSZSZ társulat (Lendvai színház) előadását: Hamvas Béla – Nem mind arany, ami réz.
34 évig úgy éltem, hogy a férfi minőség túlsúlya volt jelen bennem. Most kezdem felnyitni a szemem és a szívem, lelkem, hogy ki is vagyok valójában, ki is az a nő, aki bennem él, aki ÉN vagyok. Mik a szükségleteim? Mire vágyom? Mi az én saját tempóm? Hogy döntsek? Továbbra is, mint egy férfi? Logikával, ésszel, akarattal? Vagy megengedhetem magamnak, hogy ha a valódi belső énem nemet mond, akkor azt a szám is kimondja? Merjek gyenge lenni és azt ki is mutatni? Merjek sírni mások előtt? Merjem felvállalni, hogy a hangulatom hullámzó és ezt így tessék elfogadni, mert egy nő ilyen?
Szükség van az egymást támogató nőkre, akik érzik, hogy elég volt…