Eufémia jómódú szülők gyermekeként született és keresztény hitben nevelkedett. 14 éves volt, amikor Diocletianus római császár elrendelte, hogy Khalkédón minden lakosa tegyen áldozatot Mars isten oltárára. Eufémia hithű keresztényként ellenszegült a parancsnak. Miután elfogták kerékhez kötözték, késekkel kínozták, kemencében megégették, mély gödörbe dobták. Sebeit azonban az angyalok begyógyították. Majd vadállatok elé vetették, ahol vértanúhalált halt. A legenda úgy tartja, hogy pár száz évvel halála után szarkofágját Rovinj város partjaihoz vetette a tenger. Így lett ő a város védőszentje. Ma felkerestem a Szent Eufémia Székesegyházat, ahol megdöbbenve tapasztaltam, hogy a harangtorony tetején álló szobor Eufémiát a kínzásához használt kerékkel ábrázolja.
Eltöprengtem hát a mártír nők sorsán.
A mártír feláldozza életét egy számára fontos célért vagy emberért, miközben nem törődik a saját jóllétével. Akár komoly testi-lelki szenvedést is elvisel. Miért? Pszichológiai értelemben az a nyeresége, hogy erkölcsileg az üldözője fölé emelkedik. Ő tehát az ártatlan áldozat, üldözői pedig gonoszak és igazságtalanok.
Napjaink mártír asszonya hajlamos gyermekeinek, férjének, esetleg barátainak megadni azt a szeretetet és törődést, amiről szíve mélyén úgy érzi, hogy ők maga nem érdemli meg. A saját igényeit a háttérbe szorítja, és már azt sem tudja, hogy mire vágyik igazán. Lemond a saját jóllétéről egy másik ember kedvéért. Teszi mindezt azért, mert úgy érzi, hogy ez a kötelessége, nincs más választása, vagy így tartja erkölcsösnek.
Ugyanakkor mégsem érzi igazán jól magát. Dühös, csalódott, tehetetlen, erőtlen, kiszolgáltatott, kifacsart. Szenvedései miatt üldözőit hibáztatja, vagyis azokat, akikért mindent megtesz, és akik mindezt mégsem értékelik megfelelően. Hajlamos panaszkodni a szenvedései miatt.
Olyan gyermekkori tapasztalatok erősítik a mártír szerepet, mint: „Ha azt teszem, ami jólesik nekem, akkor büntetést kapok.”, „Ha őszintén kifejezem önmagamat, akkor elutasítanak.”, „Mindent problémáért én leszek a felelős.”
Mintha mély meggyőződésként élne a mai napig társadalmunkban, hogy az erényes nő feláldozza magát családja oltárán. Aki pedig saját igényeit is fontosnak tartja az önző. Mintha az élet élvezete nem lenne erkölcsös.
Amikor a nő úgy érzi, hogy belefáradt abba, hogy csak ad és ad és viszonzásul alig kap megbecsülést, akkor jelennek meg a negyedik energiaközpont, a szívcsakra zavarai: mell, váll, szív, tüdő betegségei.
Mi a megoldás?
• Ismerd fel, ha mártírként viselkedsz valamelyik kapcsolatodban.
• Ne panaszkodj, és ne keress hibást.
• Keresd az életedben az örömöket!
• Tanulj meg nemet mondani másoknak!
• Képzeld el, hogy képes vagy visszaszerezni az erődet, és a hatalmadat a saját életed felett!