Ezen a héten az Isztriai-félszigeten kalandozom. E heti blog bejegyzéseimet az itteni élményeim inspirálják. Tegnap a gőtéktől tanultam mindfulnesst.
Ma Pulában sétáltam a közel 2000 éves amfiteátrum romjai között. Elképzeltem, ahogy 20,000 extatikus állapotban kiabáló néző szeme láttára küzdenek gladiátorok egymással vagy kiéheztetett vadállatokkal, életre-halálra. Kegyetlenség, amire tízezrek váltottak jegyet. Bár a negyedik század táján vége szakadt a szórakozás eme brutális módjának, a nép továbbra is kenyeret és cirkuszt akart. A középkorban a nyilvános kivégzések, kínzások vonzották az ingeréhes közönséget. Napjainkban a horror filmek és az öldöklős akciófilmek vették át a római cirkusz helyét. Meg persze a híradó…
Miért van szüksége az embernek arra, hogy végignézze embertársa kínhalálát? Vajon bennem is megvan ez a késztetés (annak ellenére, hogy a szenvedés látványát egyáltalán nem viselem el)?
Szondi Lipót sorsanalízisében azt írja, hogy a szadista ösztönkört éli ki a sorozatgyilkos, a hentes és a sebész orvos. Igen, bizony elég agresszív dolog felvágni egy másik ember hasát – akár késsel, akár szikével. Magunk ellen is fordíthatjuk az agresszív késztetéseket. Így alakulhatnak ki krónikus betegségek, fájdalmak, önpusztító viselkedésformák.
A népmesékben a mostoha és a mostohatestvérek képviselik a bennünk élő női agressziót. A mostohák irigyek, gonoszak, a végletekig kihasználnak és el akarnak pusztítani. Ők is bennünk élnek.
Szondi is és a mesék is azt tanítják, hogy a mi felelősségünk az agresszív energiákkal megfelelően bánni. Használhatjuk jóra és rosszra. Kiélhetjük egészséges vagy romboló módon.
Mások bántása, kritizálása, pletykálkodás vagy önostorozás helyett éljük ki számunkra egészséges formában az agresszív késztetéseket!
Agresszió nélkül nem tudnánk életben maradni. Segít kijelölni és megvédeni a határainkat és segít elérni a céljainkat. Ezt a hatalmas energiát meg kell tanulnunk szépen használni!
Te milyen módszereket ismersz az agresszió helyes felhasználására?