A gőtéktől fontos életbölcsességet lehet tanulni. Ők aztán ismerik a nyugodt, hosszú élet titkát.
Tegnap egy káprázatos világot látogattam meg, a két millió éves Postojna cseppkőbarlangot. A karsztbarlangi tavakban, teljes sötétségben él egy különös lény, a vakgőte (egyéb nevein: barlangi változány, emberhal). Korábban azt hitték róla, hogy a barlangban élő sárkány kicsinye. Később a tudomány cáfolta ezt a romantikus elképzelést.
A szokatlan külsejű kis állat akár 100 évig is él, és 12 évig is kibírja élelem nélkül. Hogyan csinálja? A titka az, hogy takarékoskodik az energiájával. A barlang hideg vizeiben kevés táplálékot talál. Nem vadászik, inkább megvárja, hogy odaússzon hozzá egy rák vagy apró hal.
Mit tanulhatunk tőle? Éljünk lassabban. Álljunk meg időnként és legyünk csendben. Gyakoroljuk türelmet. Bízzunk abban, hogy jó dolgokat hoz felénk az élet. Ne pazaroljuk életenergiánkat olyan gondolatokra és tettekre, amelyek nem táplálnak. Ne rohangáljunk, idegeskedjünk, és ne hajtsuk magunkat feleslegesen.
A hosszú élet egyik titka, hogy időről időre megállunk, és a jelenre figyelünk.