Nincs az a mindenre elszánt nő, aki önszántából indulna el a fejlődés útján. A mesék is ezt igazolják.
Van, akit elrabol a sárkány és szorongva, pánikban pörög-forog a fekete felhőben.
Van, akit sötét női erők – anyós vagy mostoha – akarnak eltenni láb alól.
Másnak elveszik a szabadságát, levágják a kezét, vagy hozzá akarják adni egy disznóhoz.
Esetleg kirakják az erdőbe meghalni. Vagy elveszti az élete fonalát.
A biztos biztonságából nem mozdulunk ki egykönnyen. Még akkor sem, ha a biztos egyáltalán nem kellemes. Mert legalább ismerős.
Úgy tűnik, kell egy nagy lökés – betegség, veszteség, kilátástalanság -, ami mozgásra készteti a lelked. Ami arra sarkall, hogy közelebb kerülj saját teljességed megéléséhez.