A női minőség nem köti feltételekhez a szeretetét. Úgy fogad el, ahogy vagy. Szeret azért, mert létezel. Ennél többet nem is kell tenned az anyai szeretetért.
A férfi minőség feltételeket szab, kihívások elé állít. Akkor ismer el, ha megfelelsz az elvárásoknak. Az apai szeretetért tenni kell.
Az egészséges fejlődésünket csak összhangban, kiegyensúlyozottan segíti ez a két minőség.
Ha a női teljes elfogadás kerül túlsúlyba, akkor erőtlennek, tehetetlennek érezheted magad – mert nincsenek reális kihívások, amelyek segítségével kipróbálhatnád a tényleges képességeidet, erősségeidet.
Ha a férfias elvárások kerülnek túlsúlyba, akkor folyamatosan meg szeretnél változni, soha nem érzed magad elég jónak, hajlamos vagy másokhoz mérni magad, tökéletességre törekszel. Azt hiszed, hogy ha elfogadnád magad olyannak, amilyen vagy – gyengeségeiddel, tökéletlenségeiddel együtt -, akkor megállnál a fejlődésben, esetleg önteltté válnál.
Időről időre engedd magad csak úgy lenni. Nem teljesíteni, nem megjavulni, nem dolgozni önmagadon. Csak lenni.