Előfordul, hogy elbizonytalanodsz, amikor kritika ér? Hirtelen elveszik a belső békéd, amikor az anyósod azt hangoztatja, hogy rosszul neveled a gyerekedet? Kibillensz az egyensúlyodból, amikor a főnököd kifogásolja a munkád minőségét? Ugye milyen jó lenne magabiztosabbnak lenni!
Elgondolkodtam, hogy valóban segít-e a magabiztosság, amikor elveszítjük az érzelmi egyensúlyunkat.
A magabiztos ember nem kételkedik az igazában. Pontosan tudja és belül érzi, hogy helyesen cselekszik. Szilárd és nem lehet elbizonytalanítani. A magabiztosság férfias minőség. Az autó megszereléséhez kell a magabiztosság: vagyis annak a tudata, hogy biztosan látom a problémát és tudom, hogyan javítsam ki.
Amikor egy kritika kibillent az érzelmi egyensúlyodból, akkor férfias magabiztossággal azt mondanád, hogy: „márpedig biztos vagyok benne, hogy nekem van igazam”, „szilárd meggyőződésem, hogy a gyerekeket így kell nevelni”, „ezt a feladatot ennél jobban nem lehetett volna teljesíteni”.
A női minőség nem a bizonyosságot keresi, nem a tökéletes megoldásra törekszik. A női minőség elfogadja a bizonytalanságot – ami azt jelenti, hogy nem akar tökéletes lenni, nem akar a legjobb lenni és nem akarja a legjobban csinálni.
A női minőség együttérző. Azt tudja mondani, hogy „Talán nem nevelem tökéletesen a gyermekemet, de most ezt a legjobb, amit adni tudok.”, „A munkám esetleg nem felel meg az elvárásoknak, de most ennyi telt tőlem.”
Akkor érint fájdalmasan a kritika, amikor nem vagy magaddal együttérző.