Az iskolában megtanultuk mi a fejlődés útja:
1. Azonosítom, mi nem megy jól nekem, vagyis miben nem vagyok jó. Ezt onnan tudom, hogy rossz jegyet kapok.
2. Majd igyekszem jobban teljesíteni. Szorgalmasan dolgozom a hiányosságaim leküzdésén.
3. Ha bizonyítom, hogy megfelelek az elvárásoknak, akkor jó osztályzat lesz a jutalmam.
Azt látom, hogy ezt a logikát követjük akkor is, amikor a lelki fejlődésről gondolkodunk:
1. Bizonyos tulajdonságaimat nem szeretem, ezeken változtatnom kellene. Ilyen például a türelmetlenség, a hiszti, a „kiabálok a szeretteimmel”, a szorongás. Nem vagyok így jó.
2. Dolgozom magamon. Igyekszem megfejteni miért is lehetnek a problémáim, a rossz tulajdonságaim. Próbálok úrrá lenni rajtuk.
3. Amikor leküzdöm a hiányosságaimat, és olyanná kezdek válni, amilyen lenni szeretnék, akkor majd el tudom fogadni magam.
Gyökeresen más motivációval is közelíthetünk a női lelki fejlődéshez:
„Szeretnék kiteljesedni, megismerni saját egyediségemet. Kíváncsi vagyok magamra. Érdekel, milyen kreatív impulzusok hajtanak. Szeretem és elfogadom magam.”
Paradox módon úgy gondolom, hogy önmagamat elfogadva tudok fejlődni és kiteljesedni.
Oszd meg velünk a véleményedet és a tapasztalataidat!
Tetszett ez az írás? Szívesen értesülnél elsőként a legújabb blogbejegyzésekről és programokról? Akkor iratkozz fel a Budoár hírlevélre!