Sokaknak ismerős példák a „valamit valamiért” játszmára:
• Nem érzem magam nőnek a férjem mellett, de kibírom, mert egyedül lenni még rosszabb lenne.
• Az anyósom rátelepszik a családunkra, de kibírom, mert bármikor rábízhatom a gyerekeket.
• A főnököm megalázóan beszél velem, de kibírom, mert rajta múlik az előléptetésem.
• Az anyám rendszeresen érzékelteti velem, hogy nem így kellene élnem, de kibírom, mert takarít és főz rám.
• A párommal a szex sokszor nem kellemes, de kibírom, mert jó életszínvonalat biztosít nekem.
• Megcsal a férjem, de kibírom, mert nagyon szereti a gyerekünket.
• Az ügyfeleim kihasználnak, de kibírom, mert szükségem van a pénzre.
• Erős vagyok, kibírom, mert a kedves és jólelkű nőnek ki kell bírnia. Nem lehetek önző.
A játszmából azért nehéz kilépni, mert elveszítjük azt a hasznot, amit hoz (pénzt, segítséget, támaszt). A másik ember elviselése vagy kibírása azonban általában csak egy ideig megy csendben. Ahogy egyre inkább zavar, idegesít, bosszant a másik, annál dühösebb leszel rá.
Ha van energiád őt szidni, mérgelődni, dühöngeni és veszekedni, akkor ahhoz is van erőd, hogy kilépj ebből a játszmából!
Csak rajtad múlik, hogy továbbra is kibírod vagy vállalod a felelősséget a saját jóllétedért. Mindig találhatsz egy jobb megoldást! Higgy magadban!
Oszd meg velünk a véleményedet és a tapasztalataidat!
Tetszett ez az írás? Szívesen értesülnél elsőként a legújabb blogbejegyzésekről és programokról? Akkor iratkozz fel a Budoár hírlevélre!
Az élet nem azért van, hogy bármit is kibírjunk, az életet élvezni kell, minden pillanatát. Talán nem is az erő kevés ahhoz, hogy kilépjünk a játszmákból (egyetrétek, ha van erőnk szidni, dühöngeni, akkor kilépni is lenne), hanem a bizonytalantól, az önállóságtól, a felelősségtől, a szabadságtól való félelem tart vissza? Attól félünk, hogy nem lesz, aki irányít, aki megmondja, mit tegyünk (még ha nem tetszik is), aki felelősséget vállal helyettünk? Ha ránk tör – törne – a SZABADSÁG, tudnánk mit kezdeni vele? Érdemes kipróbálni, nekem sikerült!