Édesanyák és nevelők (pedagógusok, segítő szakemberek) keresnek gyakran azzal a kérdéssel, hogy serdülő fiúk rosszaságait, konfliktusait hogyan kezeljék. Milyen útmutatást nyújtsanak nőként a felnőtté érő fiúknak?
Hagyományosan a fiúkat serdülő korukban a közösség férfi tagjai avatták férfivá. Különféle fájdalmas és nehéz próbatételeket kellett kiállniuk, hogy méltóvá váljanak a férfi státuszra. Napjainkban a fiúk nem részesülnek beavatásban. A nők pedig próbálják magukra vállalni azt a lehetetlen feladatot, hogy férfiasságot tanítsanak a fiúgyerekeknek. A feladat ténylegesen lehetetlen, mert egy nő nem nyújthat férfias viselkedési mintát. Márpedig fiúból nem úgy lesz férfi, hogy valaki elmondja neki, hogyan csinálja. Hanem úgy, hogy utánozza a megfelelő mintát és magába építi a tulajdonságait.
Kedvesen szemlélteti ezt a dinamikát az „Az a hülye szív” című német film. A filmbeli édesanya egyedül neveli serdülőkorba lépő súlyosan szívbeteg fiát. A fiú kezelőorvosa zsarolással ráveszi 30 éves, felelőtlen és gondtalan életet élő fiát, hogy segítsen a beteg gyereknek valóra váltani az álmait, vágyait.
A felnőtt férfi azt tanítja a fiúnak, amit az édesanyja soha nem tudna: bátorságot, udvarlást, az agresszív emberek leszerelésének módját, a tinikor érzelmi hullámzásának elfogadását, önbizalmat, és a saját erejének megtapasztalását, a siker érzését.
Az anyai szív gondoskodik, aggódik, visszafog, és vigyáz.
A fiúknak férfi mintára van szükségük. Apára, nagyapára, nagybácsira, bátyra, foci edzőre, tanítóra, lovas oktatóra, kick boksz edzőre. A férfivá avatást csak férfiak végezhetik.
Oszd meg velünk a véleményed, tapasztalataidat!
Tetszett ez az írás? Szívesen értesülnél elsőként a legújabb blogbejegyzésekről és programokról? Akkor iratkozz fel a Budoár hírlevélre!