Csak lenni. Nem gondoskodni, nem dolgozni, nem feladatokat végezni, nem problémát megoldani. Csak magaddal lenni. Nem is olyan könnyű. Akkor inkább bekapcsolom a TV-t, hallgatok zenét, olvasok valamit.
Lenni. Kíváncsian figyelni magad. Sétálni, jógázni, meditálni, táncolni. Magaddal lenni. Befelé figyelni.
Nem mindig könnyű. Előjöhetnek rossz érzések. Talán az unalom jelenik meg leghamarabb, mert elfedi a mögötte meghúzódó nehéz érzéseket, emlékeket, gondolatokat. Ahogy figyeled magad, megélhetsz dühöt, szomorúságot, kilátástalanságot, és ugyanígy örömöt, békét, szeretetet is.
Hagyományosan a menstruáló nőket hagyták lenni. Nem kellett, sőt nem is szabadott semmit tenniük. Elvonulhattak és kiszolgálták őket. Önmagukra figyelhettek. Álmaikra, intuícióikra, a testük jelzéseire. Felszínre hozhatták majd elengedhették azt, amire már nem volt szükségük.
A serdülők nagyon jól tudják, milyen nagy szükségünk van a nem-csinálásra. Fekszenek az ágyukban, bámulják a plafont, zenét hallgatnak. A szülők pedig kétségbe esnek, mert mi lesz így a tanulmányi eredménnyel.
Hófehérke az üveg koporsóban látszólag nem csinál semmit. Látszólag. Mert ha valóban nem menne keresztül fontos változásokon, akkor a teste sem maradhatna csodálatosan szép. Nagyon fontos belső érési folyamat játszódik le benne. Ezt a herceg is látja, aki minden nap ott ül a koporsó mellett és gyönyörködik Hófehérke szépségében.
Időnként engedd meg magadnak, hogy a létezés öröme (és nehézsége, azaz valóságossága) átjárja a lényedet!
Neked tevékenykedni vagy lenni könnyebb? Oszd meg velünk a véleményed, tapasztalataidat!
Tetszett ez az írás? Szívesen értesülnél elsőként a legújabb blogbejegyzésekről és programokról? Akkor iratkozz fel a Budoár hírlevélre!