„Van egy gimnázium Chicagoban, ahol az elégtelen osztályzat helyett azt írják a tanárok a dolgozatra, hogy MÉG NEM.” – kezdi Carol S. Dweck, a Stanford Egyetem pszichológiaprofesszora az előadását. A MÉG NEM minősítés azt sugallja, hogy még tanulni, fejlődni kell. Jövőképet és motivációt ad.
Érdekes kérdéseket vetnek fel a professzor asszony kutatásai: Miért van az, hogy vannak gyerekek, akik szeretik a kihívással járó feladatokat, mások meghátrálnak a nehézségek elől. Miért mondják azt bizonyos gyerekek, ha rossz jegyet kapnak, hogy következőleg csalni fognak? Vagy miért hivatkoznak osztálytársukra, aki még náluk is rosszabb teljesítményt nyújtott? És hogyan lehet őket rávenni a tanulásra?
A sikerek hátterében két eltérő szemléletmód áll – állítja Dweck professzor.
A rögzült szemléletmód szerint az intelligencia adott, nem fejleszthető. Aki ilyen módon gondolkozik önmagáról:
• Törekszik arra, hogy bármi áron okosnak mutassa magát.
• Bele sem kezd olyan feladatokban, ahol kiderülhetnek a hiányosságai.
• A sikerekért nem tesz erőfeszítést. (Vagy sikerül, mert már képes rá, vagy nem sikerül.)
• A sikertelenség a hiányosságait bizonyítja, ezért igyekszik elkerülni. A hibáit letagadja, csal a teszten. A sikertelenség elszomorítja, elveszi a kedvét a további próbálkozásoktól.
• Kerüli a kihívásokat, mert ha elbukik, azzal a saját butaságát, ügyetlenségét bizonyítja. Abba a feladatba kezd bele, amit biztosan meg tud oldani.
• Mások sikereinek nem tud örülni.
• A meghatározottságban hisz.
Aki a fejlődési szemléletmódot vallja:
• Tudja, hogy az intelligencia fejleszthető, ha erőfeszítést tesz érte és elköteleződik iránta.
• Célja, hogy tanuljon, fejlődjön.
• Szembenéz a kihívásokkal.
• Akkor sem adja fel, amikor nehézségekbe ütközik.
• Tudja, hogy az erőfeszítések meghozzák a gyümölcsüket.
• Figyelembe veszi a hasznos kritikát.
• A hibákat a tanulási folyamat természetes részének tekinti.
• Inspirálják mások sikerei.
• Hisz a szabad akaratban.
Az igazán sikeres emberek a fejlődési szemléletmód szellemiségét követve élnek. A jó hír az, hogy a rögzült szemléletmód is átírható (akár a gyerekeid, munkatársaid, férjed fejében):
• Dicsérj bölcsen. Ne az intelligenciáját vagy tehetségét dicsérd – hiszen ez nem sarkallja előre. A fejlődési folyamatot dicsérd, az erőfeszítését, a figyelmét, a kitartását, a megoldásmódját! Így a gyerekek (és a felnőttek is) magabiztosabban tanulnak, lesz jövőképük, kitartóbbak, és hosszabb ideig tudnak figyelni.
• Beszéljetek arról, hogy gyakorlás hatására fejlődik az agyunk. Újabb és újabb kapcsolatok jönnek létre az idegsejtek között, azaz új készségekre, több ismeretre teszünk szert és okosabbá válunk.
• Érzékeltesd vele, hogy hiszel a fejlődésében, kiteljesedésében. Bátorítsd arra, hogy átlépje a határait.
A fejlődés, a kiteljesedés alapvető emberi jog!
Itt olvashatsz a két szemléletmódról: Carol S. Dweck – Szemléletváltás, A siker új pszichológiája
Tetszett ez az írás? Szívesen értesülnél elsőként a legújabb blogbejegyzésekről és programokról? Akkor iratkozz fel a Budoár hírlevélre! Küldd el minden nő ismerősödnek ezt a bejegyzést, akinek szüksége lehet bátorításra!