A „Ne hisztizz!” jelenségről

Köszönet a képért: Creative Commons, Pixabay

Minden nő lelkében élnek kislányok. Ott él a vidám, kreatív, önfeledt egészséges gyermek. Talán valahol egy sarokban meghúzódva kuporog a félő, magányos kicsi lány. Lehetnek még megsebzett, megbántott, kihasznált, megalázott lányok is bennünk.

Most azt a lánykát mutatom be Neked, akire a felnőttek dühösen kiabáltak rá: „Ne hisztizz!”. Neki az a mély meggyőződése, hogy:
• A nehéz érzéseit el kell rejtenie, mert senki nem tud velük mit kezdeni.
• A szomorúsága, félelme, kétségbeesettsége miatt szégyenkeznie kell.
• A zokogás elfogadhatatlan.
• Össze kell magát szednie. Nem lehet ilyen gyenge idegzetű.
• Amire nagyon vágyik, azt nem kaphatja meg az élettől.
• Azt is meg kell tennie, amitől nagyon fél. (Mert elvárták tőle a felnőttek, hogy aludjon egyedül a sötétben; szavaljon verset, miközben megannyi idegen szempár mered rá.)

A hisztériát évezredekig női ideggyengeségnek tartották. Maga a szó görög eredetű, és anyaméhet jelent. Az ógörög orvosok (pl. Hippokratész) úgy vélték, hogy az anyaméh bolyong a szervezetben, és ez okoz fulladásérzést, valamint különféle máshogy nem megmagyarázható testi és lelki tüneteket. Az 1900-as években híres idegorvosok is alátámasztották, hogy a nők rohamszerű tüneteit, ájulásait, érzékzavarát a petefészkek érzékenysége okozza. Freud a női kielégítetlen és elnyomott nemi vággyal hozta összefüggésbe. Szondi a hisztériás karaktert feltűnési vággyal, magamutogatással, betegségbe meneküléssel, amolyan ’feltűnési viszketegséggel’ jellemzi.
Az, hogy a legnagyobb elmék így magyarázták a nők lelki működését, mindenképpen mutat valamit a női minőségek társadalmi megítéléséről.

Ha a kislányok érzékenységére, érzelmességére nincsenek a felnőttek tekintettel, akkor a nehéz érzések ellenséggé válnak. Az érzéseivel küzködő kislány pedig továbbra is ott él a felnőtt nőben. Időnként testi tünetekkel hívja fel magára a figyelmet (fejfájás, szédülés, gombóc a torokban, mellkasi nyomás formájában).

Mit tehetsz? Szólítsd meg a belső kislányodat. Tudasd vele, hogy tévesen látták őt a felnőttek hisztisnek. Te tudod, hogy fontos érzelmi igényei vannak. Biztosítsd arról, hogy itt vagy vele, meghallgatod, és biztonságot adsz neki.

Te hogyan vélekedsz a hisztiről? Írd meg nekünk gondolataidat!

Tetszett ez az írás? Szívesen értesülnél elsőként a legújabb blogbejegyzésekről és programokról? Akkor iratkozz fel a Budoár hírlevélre! Küldd el minden nő ismerősödnek ezt a bejegyzést, akinek szüksége lehet gondoskodásra!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.