Útnak indulni egyáltalán nem könnyű. Nincs olyan mesehős, aki ’csak úgy’ elindulna.
Boldizsár Ildikó úgy fogalmaz, hogy a hős akkor indul útnak, amikor „megbomlik a rend”.
A női mesehősöket leggyakrabban egy élet-halál helyzet indítja útnak: elrabolja egy démon a lányát, kegyetlen vele az anyósa, meg akarják ölni a mostohái, elrabolja a gonosz és meg kell menekülnie, kirakják az erdőbe meghalni, éhínség fenyegeti a faluját, elvesztette az élete fonalát, meg kell váltania a szerelmét.
Mi, a mai kor hősnői akkor indulunk el, amikor megbetegszünk, veszteség ér, babát szeretnénk, mélypontra jut a párkapcsolatunk, nem bírjuk tovább a munkahelyi nyomást, válságba kerül a megszokott életünk.
A „nem élhetek így tovább” erős nyomása szükséges ahhoz, hogy új utakat, új megoldásmódokat keressünk és találjunk. Ameddig minden rendben van, vagy ameddig nincs nagy baj, addig hajlamosak vagyunk mindent változatlanul hagyni. Maradnak a rossz szokások, mérgező ételek, káros szenvedélyek, a kompromisszumok, a beletörődések, a „még kibírom”.
Minden életkrízis lehetőség arra, hogy elinduljunk és megtaláljuk a saját teljességünket. A nagy és bölcs istennők még tudták, hogy egy apró jel is elindíthat – nem kell megvárni a komoly figyelmeztetést!
Volt olyan krízis az életedben, amit megoldottál és kincsekre leltél az út során?
Tetszett ez az írás? Szívesen értesülnél elsőként a legújabb blogbejegyzésekről és programokról? Akkor iratkozz fel a Budoár hírlevélre! Küldd el minden nő ismerősödnek ezt a bejegyzést, akinek szüksége lehet támogatásra!