A Dalai Lámát egy konferencián arról kérdezte Sharon Salzberg kutató, hogy mit gondol az önutálatról. Őszentsége nem értette a kérdést. Hosszan tanácskozott a tolmácsával, aki próbálta neki megmagyarázni, hogy a nyugati ember gyakran érzi magát értéktelennek, kritizálja önmagát, szégyenkezik, sőt utálja is magát. A buddhista tanító értetlenkedve nézett. El sem tudta képzelni, hogyan lehet valaki önmagával szemben ellenséges.
Igazán borzasztó, hogy már gyermekkorunkban kialakul sokunkban az a meggyőződés, hogy nem érdemeljük meg a szeretet. Azt tanuljuk, hogy a figyelmet és a törődést ki kell érdemelni. Mégpedig úgy, hogy nem mutatjuk meg a saját igaz természetünket. Alkalmazkodunk az elvárásokhoz, bezárjuk a szívünket és álarc mögé bújunk. Azért, hogy megfeleljünk a felnőttek velünk szemben támasztott igényeinek.
A Dalai Láma azt javasolta, hogy gyakoroljuk az együttérzést. Aki nem tudja elfogadni saját magát, ő elsősorban magával kapcsolatban legyen együttérző.
Bánj úgy saját magaddal, mint egy kisgyermekkel, akit szeretetre vágyik. Legyél türelmesebb és gyengédebb a saját félelmeiddel, szégyenérzeteddel. Próbálj meg elfogadóbb és kedvesebb lenni saját magaddal – és persze másokkal is. Gondoskodj saját jóllétedről.
Az együttérzés útján visszatalálsz önmagadhoz, eredeti jóságodhoz.
(A történeti hűség kedvéért: Egyes leírások szerint nem a Dalai Lámának tették fel a kérdést, hanem más Ázsiából érkezett buddhista tanítónak. A válasz azonban ugyan az volt. Gyakoroljuk az együttérzést!)
Neked mikor okoz gondot együttérzőnek lennek saját magaddal? Hogyan gyakorlod az együttérzést? Írd meg nekünk a tapasztalataidat!
Tetszett ez az írás? Szívesen értesülnél elsőként a legújabb blogbejegyzésekről és programokról? Akkor iratkozz fel a Budoár hírlevélre! Küldd el minden nő ismerősödnek ezt a bejegyzést, akinek szüksége lehet egy kis gondoskodásra!