Belenézel a tükörbe és próbálod hangosan kimondani: „Szeretem magam!”. De nem megy, mert csak a szemed alatti karikákat látod, a ráncaidat, meg a zsírpárnákat. A szeretet helyett inkább érzel szomorúságot, szégyent, félelmet és elkeseredettséget.
Aztán ott vannak a napok, amikor nehéz szeretned azt, akit szeretned ’kellene’: a párodat, a szüleidet, a gyermekedet.
Nagyon fontos megtanulnunk szeretni magunkat. A testi egészségünk (is) múlik rajta!
Sokáig gondolkodtam azon, hogyan tudnék segíteni azoknak a nőknek, akiknél a tükör gyakorlat nem működik. Akik, még ha ki is mondják hangosan (mert ez a feladat), hogy „Szeretem magam.”, legbelül mégsem érzik így.
El sem tudjátok képzelni mennyire megörültem és megkönnyebbültem, amikor rátaláltam a megoldásra. A dolog roppant egyszerű!
Az ókori görögök négyféle szeretetet különböztettek meg, és mindegyiket máshogy nevezték.
• A szerelmet eros-nak mondták, és az erotikus vonzódást értették alatta.
• A phileo a testvéri szeretet vagy a barátság elnevezése. Van benne némi kölcsönösség: én jó vagyok hozzád, te pedig jó vagy hozzám.
• A családtagok egymás iránt érzett szeretete a storge.
• A szeretet legmagasabb formája pedig az agape.
Micsoda felismerés az, hogy az agape nem érzelem! Táplálhatsz agape-t a bosszantó főnököd vagy az idegesítő szomszédod iránt is. Az agapé hozzáállást, viselkedést jelöl – függetlenül az érzéseidtől. Nem kell szeretetet érezned aziránt, akivel szeretetteli módon bánsz!
Azért a szeretet legmagasabb formája az agape, mert feltétel nélküli. Az agapé nem a másik ember viselkedésére adott reakcióm. Az agape belőlem fakad, rólam szól – nem a másik emberről!
Bánhatsz saját magaddal is szeretetteli módon, függetlenül attól, hogy milyen érzéseket táplálsz önmagad iránt.
Oszd meg velünk a véleményedet és a tapasztalataidat!
Tetszett ez az írás? Szívesen értesülnél elsőként a legújabb blogbejegyzésekről és programokról? Akkor iratkozz fel a Budoár hírlevélre!
Szoktam olvasni az írásaitokat és vannak amik kifejezetten jók, de ez most nálam kimerítette a feminista bulvárezotéria fogalmát… Ha valakinek azzal kell küzdenie, hogy elfogadja-e a szarkalábait vagy nem, akkor annyira van önmaga valódi elfogadásától, mint Makó Jeruzsálemtől. Számomra a szeretet egyenlő az elfogadással. A teljes, feltétel nélküli elfogadással. Ez az egy az igazi, őszinte szeretet. Minden más érzelem, amivé manapság degradálták a szeretet fogalmát, csak bartel üzlet, birtoklás, megfelelési kényszer, érzelmi implant. Rendszeresen esnek napjaink “hölgyei” abba a csapdába is, hogy szeretetnek álcázott kényelmi érzelmeket táplálnak némi külső visszaigazolás reményében, hogy ők milyen cukik. Kizártnak tartom, hogy valaki azért fogja magát szeretni, mert a tükör előtt ezt mantrázgatja. Ez a módszer szánalmas és sajnos a mai, önmagából kifordult, nőtársadalomban melegágyra talál… De szerintem ha igazán szereted önmagad, akkor nem kell ezt tükör előtt magadba sulykolnod, akkor kócosan, csipásan szereted magad, nem csak akkor, mikor Insta kompatibilis vagy. Alapjában véve ijesztő, amerre az emberiség tart. A nők a valódi női mivoltukat, a férfiak pedig a tökeiket vesztették el. Persze tisztelet a kivételnek! A négyfelé kategorizált szeretetformák, amik fel lettek sorolva és címkézve egyértelművé teszik számomra, hogy egyetlen igaz szeretet létezik….. Amit az Agape címkét kapta. A többi nem szeretet…..de vegyük csak sorba gyorsan, ha már így belendültem.
EROS: Szerelem. Nem összekeverendő a szeretettel, mivel ez az eufórikus kémiai folyamat könnyen átcsaphat emésztő fájdalomba és ami emészthet minket, az nem etet. Csodás a magyar nyelv….
Szer-etet…… Gyűl-ölet….
A szerelemben mindig van birtoklási vágy, már csak akkor is mikor mindig a másikkal akarsz lenni, mert az Neked jó… Közben meg sem fordul az ember fejében, hogy valyon szerelmünk célszemély ugyenzt akarja-e…. Itt már borul az önzetlen szeretet misztériuma.
PHILEO: na ez a tipikus legalizált bartel érzelem. Idézem a szerzőt:
“Nekem jó, neked jó” szerintem ne is ragozzuk tovább,kipipálva…
de hogy milyen erős lehet a testvéri szeretet? Kérdezzük meg Káint és Ábelt, Thort és Lokit, Romolust és Rémust, Attilát és Budát és még sorolhatnám..
STORGE: Bevallom, először egy Ikeás fogasra asszociáltam… 😋
Viccet félretéve a családi kötelék valóban erős érzelem, de nem összekeverendő a szeretettel. Ha a rokonaink iránt automatikusan szeretettel viszonyulnánk, akkor sokkal, de sokkal jobb lenne a világ. Alapvető, hogy a családban tanulunk meg szocializálódni, itt kellene elsajátítanunk a szeretetet…. Na ez itt borul. Ha létezne ez a fajta szeretet, akkor nem kellene ilyen és ehhez hasonló blogokat csinálni, hogy korunk érzelmileg hánykolódó emberei azt érezhessék, találtak egy szalmaszálat, amibe kapaszkodhatnak.
AGAPE: Ez az igazi és egyetlen szeretet. Ez A Szeretet… Ami elfogadáson alapul és semmi érdek nincs benne. És itt kedves Szerző, nagyon jó hasonlatot hoztál, a főnökkel aki csesztet, de képesek vagyunk szeretni… Ez az igazi Isteni Szeretet… Erre mondta Jézus, ha arvon ütnek, tartsd oda a másik orcádat…
Én mondjuk nem tartanám oda, mert szerintem az mát machoizmus, de elfogadmám, hogy biztos meg van az oka hogy kaptam ezt a pofont, mosolygok és odébb állok…. Nem okolom a másikat, mert hiszem, hogy neki ez volt a dolga a sorsunk ám, hogy ezt a pofont adja nekem. Neke meg az a dolgom, hogy tanuljak belőle. Hálás vagyok neki és szeretettel gondolok rá. Na itt kell az igazi szeretet… Akit szeretek, annak nem ártok, akit szeretek, nem akarom megváltoztatni. Akit szeretek, attól nem várok el.. Akit szeretek, abban kimeríthetetlen csodálattal gyönyörködöm és úgy szeretem, amilyen, mert így szeretem igazán ŐT.
És ezt önmagunkkal szemben a legnehezebb megtanulnunk. Pedig először pont magunkat kéne tudni igazán szeretni….
Na hajrá lányok!
Ui:bocsi a helyesírási hibákért, mobilról pötyögtem és ez folyton megváltoztaja a szavakat…..
Kedves Erik!
Nagyon nagyon köszönöm, végre elindult a párbeszéd!
Azért írtam ezt a bejegyzést, mert rengeteg olyan lánnyal és nővel találkozom pszichoterápiás munkám során, akik valami miatt nagyon nem tudják szeretni magukat. Általában gyermekkorukban érte őket komoly bántalmazás vagy érzelmi / fizikai elhanyagolás. Van, aki kínozza magát (például falcol vagy hánytatja magát), mások súlyosan megbetegszenek, vagy depresszióssá válnak, esetleg szoronganak.
A fogós kérdés az, hogy nekik hogyan segíthetünk önmaguk elfogadásában, megszeretésében.
A tükör módszer állítólag nagyon hasznos lehet. Ezt a módszert Louise Hay dolgozta ki nők és férfiak számára egyaránt. Halálosnak diagnosztizált betegségekből gyógyultak ki emberek a segítségével, amikor elkezdték megszeretni magukat. Én azonban inkább azzal találkoztam, hogy hiába mondja magának akár nő, akár férfi a tükör előtt, hogy „Szeretem magam.” – mégsem tudja komolyan gondolni, esetleg érezni, ha élete nagy részében azt tapasztalta meg, hogy őt nem lehet szeretni.
Igen, ahogy írod, a bibliai szeretet az agapé. De továbbra is ott a kérdés: aki képtelen magával kapcsolatban szeretetet, elfogadást, melegséget érezni, neki hogyan tanítanád ezt meg?
Ezért találtam megnyugtató gondolatnak, hogy az agapé nem ’csak’ egy érzelem. Hanem attitűd. Azok a nők (vagy férfiak), akik gyűlölik a testüket és önmagukat, elkezdhetnek szeretetteli módon viselkedni magukkal. Még mielőtt az érzés megjelenne.
A feminizmus negyedik hullámáról még nem írtam, de biztosan fogok. A férfiak és a nők közti harmonikus együttműködésen van már a hangsúly, és régen nem azon, hogy a nők fitogtassák a férfias erejüket.
Ezért is nagyon köszönöm a megjegyzésedet! Az együttműködés elindult!
Kata