Azt mondta, hogy számíthatok rá és mindenben segíteni fog.
Így is lett. Intézte az autót. Hívta a szerelőt, ahogy elromlott valami. Begyújtott a kályhába, hogy melegre menjek haza. Elvitt vacsorázni, amikor nem volt kedvem főzni.
Mindig is olyan férfira vágytam, akire támaszkodhatok, aki biztonságot ad.
Mindent megtett, ahogy ígérte. Elintézte, megoldotta, kifizette. Nem nekem kellett. Kényelmes volt így.
Eleinte nem is éreztem, ahogy feszül körülöttem a hurok. Rám telepedett. „Mi lenne veled nélkülem!” – hangoztatta.
Ez persze azt is jelentette, hogy ő jobban tudja. Sőt, hogy csak ő tudja. A „neked nem kell megcsinálnod” helyét átvette a „te nem tudod megcsinálni”. És persze honnan is tudnám, hogy tudom – ha soha nem én csinálom?
A „rám támaszkodhatsz” helyét átvette a „lenyomlak”. A segítőkészség álcájába bújtatott fölény és hatalom.
Így nőtt egyre a kiszolgáltatottságom. Elvesztettem az erőmet. Nem hittem magamban. Fel sem merült már bennem, hogy én is képes vagyok rá.
Elvette az erőmet. Átadtam az erőmet.
Itt az ideje visszaszerezni! Nem maradok kiszolgáltatott! Nem vagyok áldozat!
Figyelem! A „férfi” behelyettesíthető a következőkkel: főnök, állás, jóakaró, gyógyító, anya, apa.
Oszd meg velünk a véleményedet és a tapasztalataidat!
Tetszett ez az írás? Szívesen értesülnél elsőként a legújabb blogbejegyzésekről és programokról? Akkor iratkozz fel a Budoár hírlevélre!
Szia Kata! Ezt a mondatot nem értem az írásodban: A „férfi” behelyettesíthető a következőkkel: főnök, állás, jóakaró, gyógyító, anya, apa.
Segítenél, hogy mit is jelent ez? 🙂 Köszönöm!
A válaszom: Arra gondolok, hogy még a legjobb szándékú segítség is elveheti az erődet.
A családgondozók úgy mondják, hogy „túlgondoznak” egy családot. Azaz, ha megtesznek mondjuk a szülők helyett rendszeresen olyan dolgokat, amiket valójában ők is meg tudnának tenni a családjukért, akkor elkényelmesednek.
Vagy ezt teszik az úgynevezett helikopter szülők. Nem hagyják a gyermeküket, hogy kipróbálja és megtapasztalja a saját erejét. Felnőtt korábban pedig depressziós lesz, mert a legkisebb kihívás is elbátortalanítja.
Az orvosok sokszor kiszolgáltatott helyzetben tartják a beteg embert, és nem beszélik meg vele a lehetséges alternatívákat. Nem tekintik felnőtt embernek, akinek joga van informált döntést hozni a saját testéről, egészségéről.
Hiába él a nő arany kalitkában. Ha nem tudja rendszeresen használni a szárnyait, akkor azok gyengék maradnak.
Ide kattintva bővebben olvashatsz arról, hogy az áldozat szerepből hogyan lehet kilépni.