Az égig érő fa című mesében a királylányt elrabolja a hétfejű sárkány. Az apja virágos kertjéből ragadja el hirtelen.
A mese nem tesz arról említést, hogy a királylány a sárkány házában azon gondolkodott volna, hogy hol hibázott. Talán túlzottan figyelmetlen volt? Talán a negatív gondolatainak a kivetülése a sárkány? Vagy nem volt elég figyelmes az apjával és most így bűnhődik? Nem, nem ilyen gondolatokat táplál a királylány. Nem marcangolja magát.
Szorgosan dolgozik, vezeti a sárkány háztartását. Sokat van egyedül, csendben. Figyeli önmagát és figyeli a sárkányt.
Amikor pedig megérkezik a kiskondás, hogy megmentse, akkor érkezik el a királylány ideje is. Eddig figyelt. Megtanulta, milyen szokásai vannak a sárkánynak, és kileste, hol tartja a bestia az életerejét! (Ugye, ugye. Nem csak úgy vár a királylány a megmentőre!)
A királylány személyisége nem azért fejlődik, mert marcangolja magát, keresi hol hibázott, mit rontott el. Nem. A királylány úgy tud fejlődni, hogy a helyzetéért nem okol senkit. Nem okolja az apját, amiért nem őrizte jobban a kertet. Nem okolja a sárkányt, amiért elrabolta. Nem okolja a kiskondást, amiért nem ért még oda. És nem okolja saját magát, amiért ilyen helyzetbe került.
Oszd meg velünk a véleményedet és a tapasztalataidat!
Tetszett ez az írás? Szívesen értesülnél elsőként a legújabb blogbejegyzésekről és programokról? Akkor iratkozz fel a Budoár hírlevélre!