Te is biztos játszottál telefonost gyerekkorodban. Tudod, amikor körben ülünk, az első gyerek egy mondatot súg a mellette ülő fülébe, majd ő továbbadja a következőnek, és így tovább a végéig. Mindig óriási nevetésben törtünk ki, amikor az utolsó a sorban hangosan elmondta a fülébe jutott mondatot. Ugyanis semmiben sem hasonlított az eredetihez.
Sajnos felnőtt korunkra elfelejtettük ezt a játékot és a tanulságait. Korábbi munkahelyemen egy kolléganőm azt mondta nekem, hogy egy másik kolléganőm azt mondta rólam, hogy ……. Én pedig elhittem, és ennek megfelelően viselkedtem azzal a bizonyos kollégával, aki állítólag rondán beszélt rólam a hátam mögött.
A napokban egy kliensem mondta azt, hogy egy kolléganőm azt mondta neki, hogy én azt mondtam a kliensről, hogy …….
Most eszembe jutott a telefonos játék, és eszembe jutott a pár évvel ezelőtti élményem. Akkor fél évnek kellett eltelnie, hogy átlássam a helyzetet, és felismerjem az igazságot. Valójában semmi rossz nem hangzott el rólam – én mégis elhittem. Akkor oda álltam munkatársnőm elé, és beláttam tévedésemet. Elnézést kértem tőle azért, hogy hittem a háta mögötti pletykának anélkül, hogy őt jobban megismertem volna.
A jelenlegi helyzetben nem törtem ki nevetésben, hallva hogyan ferdítették el eredeti kijelentésemet. Kétségbe se estem. Megbeszéltük. Nyugodtan. Úgy, hogy senki ne sérüljön.
És újra megerősödött bennem az elhatározás: én se tegyek soha senkiről olyan kijelentést, amit az ő szemébe nézve ne tudnék elmondani.
Neked milyen tapasztalataid vannak a kibeszélés, pletykálás terén? Te mit teszel ellene? Oszd meg velünk tapasztalataidat!
Tetszett ez az írás? Szívesen értesülnél elsőként a legújabb blogbejegyzésekről és programokról? Akkor iratkozz fel a Budoár hírlevélre!
Küldd el minden nő ismerősödnek ezt a bejegyzést, akinek szüksége lehet egy kis gondoskodásra!