Akivel kislánykorában elhitetik a felnőttek (szülők, nagyszülők, pedagógusok), hogy a boldogságuk rajta múlik,
például így:
„Adj egy puszit anyának, aztán mehetsz játszani!”
„Ha rossz jegyet hozol haza, anya csalódott lesz.”
„Nem szeretem, amikor szomorú vagy. Nevess már, apa kedvéért!”
„Te anyaszomorító!”
ő felnőtt nőként is azzal a mély meggyőződéssel fog élni, hogy az ő felelőssége szeretteit boldoggá tenni.
Ilyen mondatokból érhető tetten a más felnőttek boldogságáért felelősséget vállaló nő:
„A férjemtől kaptam pár óra kimenőt, hogy magammal foglalkozhassam. Általában nem örül annak, ha nélküle szervezek programokat.”
„Nem megyek el moziba a barátnőimmel, mert a páromnak rossz napja volt. Inkább itthon maradok vele, hogy támogassam.”
„A béke kedvéért inkább nem szólok.”
A gyerekeknek nem feladatuk boldoggá tenni szüleiket. Minden szabad felnőtt ember a saját boldogságáért felelős.
Mit tehetsz? Tegyél meg mindent a saját boldogságodért! Ezzel példát mutatsz mindazoknak, akik tőled várják, hogy szebbé tedd a napjaikat!
Írd meg nekünk, hogy Te miben találod meg a hétköznapok apró örömeit!
Tetszett ez az írás? Szívesen értesülnél elsőként a legújabb blogbejegyzésekről és programokról? Akkor iratkozz fel a Budoár hírlevélre! Küldd el minden nő ismerősödnek ezt a bejegyzést, akinek szüksége lehet egy kis gondoskodásra!