Tanárszakos hallgatóknak tanítottam pszichológiát a pécsi egyetemen. Igyekeztem magam is kipróbálni a tanított módszereket. A pozitív megerősítés hatékonyságát például az akkori barátomon gyakoroltam.
Már régóta próbáltam rávenni arra, hogy a szennyestartóba ne kifordítva rakja be a zoknijait, mert utáltam a mosáshoz egyenként visszafordítani őket (el tudod képzelni…). Rendszeresen felszólítottam arra, hogy vegye a fáradságot és rendesen hagyja ott a büdös zoknikat, mert utálom fogdosni őket. Semmi eredmény. Majd fenyegetőztem, hogy nem fogom kimosni. Mondanom sem kell, nem jártam sikerrel. Nyaggatta, hogy ennyit igazán megtehetne. Igazán nem sokat kértem. A zoknik ugyan úgy gyülekeztek a kosárban.
Miután minden módszerem kudarcot vallott, bevetettem a pozitív megerősítést. Ahogy találtam egy nem kifordított zoknit, megdicsértem, és megköszöntem, hogy ezzel is segített nekem, megkönnyítve a házimunkámat. Következőleg már egy egész pár zoknit találtam. Nem győztem kiemelni, milyen jó nekem, hogy figyelembe veszi a kérésemet. Ugyan nagy türelem kellett hozzá, de kerültem a szemrehányásokat.
Pár hét múlva Ádám ragyogó mosollyal állt elém. „Rájöttem, hogyan vegyem le úgy a zoknimat, hogy ne forduljon ki! Megmutassam?” Büszkén megmutatta. Én pedig nem győztem ámulni és bámulni, milyen okos ember!
A pozitív megerősítés működik. A csesztetés nem. Nem egyetemen kéne ezt tanítani, hanem a mindennapi gyakorlatban. Olyan csodálatos női minőségek szükségesek hozzá, mint az együttérzés, az együttműködés képessége, a mások erősségeinek meglátása, a türelem, és a támogatás.
Neked milyen tapasztalataid vannak a pozitív megerősítéssel? Meséld el nekünk a sikereidet!
Tetszett ez az írás? Szívesen értesülnél elsőként a legújabb blogbejegyzésekről és programokról? Akkor iratkozz fel a Budoár hírlevélre! Küldd el minden nő ismerősödnek ezt a bejegyzést, akinek szüksége lehet bátorításra!