Nőkkel gyakran beszélgetek arról, hogy elvesztettétek önmagatokat a sok rohanásban és megfelelésben. Szeretnétek rátalálni újra arra a ragyogó nőre, aki eltűnt az élet sűrűjében.
A napokban azt mondta nekem egy fantasztikus nő, hogy szeretne rátalálni önmagára, de fél, hogy olyan vágyait ébreszti fel, amelyek elfogadhatatlanok.
Rákérdeztem az ’elfogadhatatlan vágyaira”. Szinte szégyenkezve mondta, hogy szeretne nagyokat kirándulni, repülővel utazni, és barátokkal bográcsozni. Ezek az ő megengedhetetlen vágyai, amiket félretett. A folyamatos küzdelemben pedig elfáradt és megbetegedett.
A nő ereje nem az akaratában rejlik. Hosszú évekig, évtizedekig erőt tudunk venni magunkon. Rengeteg mindent létre tudunk hozni erőből. De ez az erő egyszer csak elfogy. Mindenkinél. Nem azért, mert gyenge vagy. Hanem azért, mert ez a fizika törvénye. Az akkumulátor lemerül, ha nem töltjük rendszeresen. A folyó is elapad, ha nincs esőzés.
Miből tud a női lélek leginkább táplálkozni? Igen, tudom, a gyerekeid feltöltenek. A munkahelyi sikerek is megerősítenek. De mind a gyerekek, mind pedig a munkád jócskán igénybe veszi az energiáidat is. Töltenek is, meg nem is.
Ami a nőt legmélyebben fel tudja tölteni, az a saját ösztönös természetével való mély kapcsolata. A vágyak beteljesítése, a létezés örömének átélése.
A valós természetünkkel való találkozás bizony ijesztő lehet. Gyökeresen átalakíthatja az életünket. Olyan változásokat hozhat, amire nem vagyunk felkészülve. Az igazi természeted felszólít arra, hogy kilépj a megszokott játszmákból és átírd a régi mintázataidat. Az ismeretlenbe csábít, az életerőd forrásához.
Neked mi ad erőt a mindennapokban? Miből töltekezel?
Tetszett ez az írás? Szívesen értesülnél elsőként a legújabb blogbejegyzésekről és programokról? Akkor iratkozz fel a Budoár hírlevélre! Küldd el minden nő ismerősödnek ezt a bejegyzést, akinek szüksége lehet bátorításra!