Fáj a szívem a gyerekekért! Sorra érkeznek hozzám a komoly teljesítményszorongás tüneteit mutató fiúk és lányok. És felnőttek. Akikben uralkodik a belső kritikus hajcsár, aki elnyomja a kreativitásukat, életörömüket, aláaknázza az önértékelésüket.
A szülők elmondják, hogy ők nem várnak tökéletes teljesítményt a gyerektől. Mégis azt látom, hogy ők is nyomást gyakorolnak rá. Félnek, mi lesz, ha nem tanul tovább, nem lesz munkája, nem lesz pénze, közmunkás lesz vagy hajléktalan. A magas elvárások befészkelik magukat a gyerekek fejébe is, és belülről kínozzák őket. Még felnőtt korukban is.
Szóval a nyomás ott van kívül és belül, és vele együtt a szorongás is.
A túlzott teljesítményszorongás következtében stressz tünetek jelennek meg. Ezek:
• Küzdés: agresszívvá válik, piszkálódik, verekszik, másokat bánt, nyugtalan, ingerlékeny.
• Menekülés: bármi áron el akarja kerülni a teljesítmény helyzetet (iskolát), nem mer számot adni a tudásáról, az sem jut eszébe, amit jól megtanult; nem tud rendesen figyelni, nem mer mások előtt megnyilvánulni.
• Lefagyás: a saját képességei alatt teljesít. Vannak, akik iskolába menet vagy az iskolában elájulnak.
• Testi tünetek: tenyérizzadás, szívdobogás, gombóc érzet a torokban vagy gyomorban, emésztési zavarok, fejfájás.
• Viselkedési zavarok: visszahúzódóvá vagy agresszívvá válik. Az iskolában igyekszik nyugodt lenni és megfelelni, otthon viszont kiborul és dühöng.
Hogyan enyhíthetjük a túlzott teljesítményszorongást? Együttérzéssel. Lássuk be, hogy az a teher, amit az oktatási intézmények a gyerekekre helyeznek túlzott és megbetegítő.
A röpdolgozat és a felelés réme folyamatos szorongásban tartja a gyerekeket. A mai napig érzem a zsigereimben, mennyire féltem minden kémia órán, hogy a tanár csak ne engem szólítson fel. Stresszhelyzetben, szorongva megváltozik az agy vérellátása. Korlátozott a racionális gondolkodás és az emlékek előhívása. Persze, hogy arra sem emlékszünk, amit jól megtanultunk.
Miért nem lehet jó hangulatban tanulni? Miért kell rettegni?
Azt gondolom, hogy a felnőttek kötelessége a gyerek szorongását enyhíteni. A számonkéréshez nyugodt körülményeket teremteni, elég időt hagyni a dolgozat megírására, az együttműködést és a társas támogatást erősíteni, ha mégsem sikerül, azt mondani: ’még nem’. És szívesen mondok még ezer más ötletet.
Merjük végre elhinni, hogy nincs szükség a gyerekek félelemben tartására ahhoz, hogy sikeres felnőttek legyenek! Ideje elküldeni a hajcsárt és egészséges elvárásokat támasztani önmagunkkal és a gyerekekkel szemben is!
Te milyen eszközökkel csökkented a belső hajcsár erejét?
Tetszett ez az írás? Szívesen értesülnél elsőként a legújabb blogbejegyzésekről és programokról? Akkor iratkozz fel a Budoár hírlevélre! Küldd el minden nő ismerősödnek ezt a bejegyzést, akinek szüksége lehet támogatásra!