Kérlek, ne harcolj önmagaddal! Elmondom miért:

Köszönet a képért: WikiImages, Pixabay

A kiteljesedés számomra azt jelenti, hogy megéljük a lényünk teljességét, megismerjük és használjuk az erőnket, valamint megszeretjük és kibontakoztatjuk az egyediségünket.

Olyan szemléletben nőttünk fel, ahol mindenkit egyforma mérce szerint mérnek, ahol mindenkinek azonos elvárások mentén kell teljesíteni, és ahol illik jó fogaskerékként beilleszkedni a rendszerbe. A baj ott kezdődik, amikor a szülők és az iskola a saját képükre akarják formálni a gyerekeket. Sajnos figyelmen kívül hagyják, hogy minden ember útja és lénye egyedi. Találkozom gyerekekkel, akiket a szüleik nem tudnak elfogadni, képtelenek meglátni és megérteni őt, sőt el sem tudnak viselni.

Számos erősségünket nem értékelték felnövekedésünk során, még az is lehet, hogy elutasították, kinevették, lenézték, nem vették komolyan. Ezért bizonyos impulzusainkat, lelki kincseinket elnyomjuk, elássuk, kordában tartjuk – nehogy napvilágot lássanak.

A bezárt energiák komoly problémát tudnak okozni. Egyrészt, az ajtót folyamatosan zárva tartani, azaz a saját erőnk ellen küzdeni nagyon fárasztó. Másrészt, mivel nem ismerjük, és nem hasznosítjuk az elzárt erőforrásokat, ezért félelmetesek és kezelhetetlenek hisszük őket.

Ilyenek azok az elnyomott impulzusok, amelyek nem illenek a jó kislányhoz. A jó kislány nem dühös, szorgalmasan tanul, kedves, szívesen megtesz mindent, amit kérnek tőle, mindig békés, a testi vágyait és szexualitását nem éli meg, nincsenek határozott elképzelései, mert alkalmazkodik másokhoz. Minden elnyomott női minőség és vágy belül fortyog bennünk. Elsöprő dühkitörésekben, falásrohamokban, hormonális zavarokban, testi betegségekben, pánikrohamokban, depresszió formájában tör a felszínre.

Ezeket az erőket érdemes megszelidítenünk és újra a szövetségesünkké tenni. Én nem hiszek abban, hogy le lehet győzni saját személyiségünk bármely részét is. Inkább meg lehet ismerni és a pozitívumait használni. Az elzárt erő hatalmas érték, amit meg kell tanulnunk uralni, hogy ne ő uraljon minket. Amikor elfogadjuk magunkban és megtanuljuk kezelni, akkor segítőnkké válik.

Tetszett ez az írás? Szívesen értesülnél elsőként a legújabb blogbejegyzésekről és programokról? Akkor iratkozz fel a Budoár hírlevélre! Küldd el minden nő ismerősödnek ezt a bejegyzést, akinek szüksége lehet bátorításra!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.