Amikor az erős, magabiztos, sikeres, önálló nőknek elege lesz abból, hogy túl sok férfias minőséget mozgósítanak a mindennapjaikban, és szeretnék a nőiségüket jobban megélni, akkor megszólal egy belső igény: „Szeretnék a férjemre támaszkodni!”
Sok éven át a nő vállalta az anyagi felelősséget, menedzselte a családot, aggódott a férje rossz döntései miatt, logisztikázta a gyerekeket, hozott fontos döntéseket. És amikor ebből elég, akkor felmerül a kérdés: „Vajon a férjem képes rá? Tudnék rá támaszkodni?”
Azt nem tudom megmondani, hogy a férje tudja-e vállalni a felelősséget, és tud-e felnőtt férfiként helytállni. Arról azonban tudunk beszélgetni, hogy a nő mit tehet annak érdekében, hogy változzon a helyzet.
Ha úgy bánsz a férfival, mint egy kisfiúval: aggódsz érte, megmondod neki mit tegyen, nem bízol abban, hogy önállóan jó döntéseket fog hozni és sikeres lesz, dirigálsz neki, és vállalod az anyagi terheket – akkor a férfi valóban úgy fog viselkedni, mint egy kisfiú. Ha nem ezt teszi, hanem férfiként helytáll, akkor kipróbálhatod, hogy valóban tudsz-e rá támaszkodni. Meg tudod-e engedni magadnak, hogy ne Te képviseld a családban a férfi erőt (vagy legalábbis ne annyira
Az is lehet, hogy úgy bánsz vele, ahogy az anyja tette / teszi. Leveszed a válláról a felelősséget, ugyanakkor rendszeresen felelősségre vonod, nem bízol benne, jobban tudod mi jó a családotoknak. Erre úgy fog reagálni, ahogy az anyjára reagál: otthagyja, nem figyel rá, már meg sem próbál ’jó’ lenni, nem tesz erőfeszítést, belekényelmesedik.
Ha tehát szeretnél a férfira támaszkodni, akkor add meg neki azt, amire a férfiaknak szükségük van: bizalmat, elfogadást, elismerést, csodálatot, beleegyezést, biztatást!
Tetszett ez az írás? Szívesen értesülnél elsőként a legújabb blogbejegyzésekről és programokról? Akkor iratkozz fel a Budoár hírlevélre! Küldd el minden nő ismerősödnek ezt a bejegyzést, akinek szüksége lehet támogatásra!