Mindannyian szeretnénk minél jobb színben feltűnni mások előtt. Ezért aztán nem beszélünk a félelmeinkről, bizonytalanságainkról, gyengeségeinkről.
A másokról kialakított képünket, véleményünket arra a benyomásra alapozzuk, amit a homlokzatukból látunk, azaz arra, amit szívesen megmutatnak magukról.
Négyszemközt beszélgetve megosztjátok velem, hogy bizonyos érzéseiteket, viselkedéseteket, gondolataitokat nem érzitek normálisnak. Azt gondoljátok, hogy ezekkel egyedül vagytok.
Azért gondolhatod, hogy Te kevésbé vagy bátor, erős, kedves, bölcs, nyugodt, magabiztos, mint minden más nő, mert nem látsz mások homlokzata mögé.
Meg kell találnunk (vagy teremtenünk) azt a női közösséget, ahol nyíltan beszélhetünk a gyengeségeinkről és azokról a tetteinkről, tulajdonságainkról, amelyekre nem vagyunk büszkék. Az elfogadó szavak és tekintetek biztosítanak arról, hogy Téged így szeretünk. Közénk tartozol!
Tetszett ez az írás? Szívesen értesülnél elsőként a legújabb blogbejegyzésekről és programokról? Akkor iratkozz fel a Budoár hírlevélre! Küldd el minden nő ismerősödnek ezt a bejegyzést, akinek szüksége lehet törődésre!