A zsigereinkben érezzük a félelmet. A félelmet attól, hogy hibázunk, hogy kiderül az alkalmatlanságunk, hogy nem sikerül, hogy rájönnek a többiek arra, milyen keveset is érünk valójában, hogy imposztorok vagyunk.
Ez nem pusztán a felnőtt nők félelme. Ovis kislánnyal találkoztam, aki nem mer játékos feladatokat megoldani. Biztos vagyok benne, fél attól, hogy nem sikerül neki.
Erre a mély félelemre nem elég bevennünk a lesz..rom tablettát. Az értéktelenség érzésre nem legyinthetünk.
Ugyanezzel a rettentő érzéssel találkozunk akkor is, amikor a legkedvesebb, legtapintatosabb kritikára is megsértődünk. Amikor elsírnánk magunkat vagy dühösek leszünk a nemtetsző visszajelzés miatt.
És ez a belső program hiteti el velünk, hogy: „nem érdemled meg”.
Ha a világ nem elég elfogadó, legalább Te legyél az önmagaddal! Engedd meg magadnak a hibázást, a bizonytalanságokat, a tökéletlenséget. Amikor kisgyermekként járni tanultunk, bizony sokszor estünk-keltünk. Akkor senki nem kritizált, hanem drukkolt a sikereiknek! Fogadd el, ha nem sikerül, ha elesel – és tudd, hogy úgyis fel fogsz állni!
Tetszett ez az írás? Szívesen értesülnél elsőként a legújabb blogbejegyzésekről és programokról? Akkor iratkozz fel a Budoár hírlevélre! Küldd el minden nő ismerősödnek ezt a bejegyzést, akinek szüksége lehet támogatásra!