Felmerül a kérdés: „Ha elfogadom a másikat, akkor hogyan fog megváltozni?” vagy “Ha elfogadom maga, akkor hogyan fogok fejlődni?” Erre a válaszom az, hogy ha elfogadod, akkor nem lesz kérdés, hogy változzon meg. Abban hiszek, hogy csak akkor tud egészségesen fejlődni, kiteljesedni egy emberi lény, ha elfogadó ’táptalajban’ gyökerezik.
Ha nem akarunk a másik felett uralkodni, ha nem akarjuk jobban tudni helyette, ha bízunk benne, és rendszeresen kifejezzük neki a szeretetünket – akkor megfelelő táptalajt biztosítunk számára.
Azt hisszük, hogy a boldogsághoz, sikerességhez az kell, hogy kijavítsuk a hibáinkat. Ez mélyen gyökerező szemlélet a kultúránkban.
Például ilyen ’hibáktól’ szeretnétek megszabadulni: félelem az elköteleződéstől, túlérzékenység, hirtelen harag, lustaság, túlzott biztonságra törekvés, erős kontroll és az elengedettség hiánya, félelem a változtatástól, menstruáció előtti feszültség, és még sorolhatnám.
Mit gondolsz, az alábbi két szemlélet közül melyik hoz pozitív változást?
„Az érzéseim, a gondolataim, a gyermekkori programjaim rosszak, ezért rossz döntéseket, választásokat, viselkedést eredményeznek. Változtatnom kell rajtuk, hogy boldogabb legyek.”
vagy
„Az érzéseim, a gondolataim, a gyermekkori programjaim most ezeket a döntéseket, választásokat, viselkedést eredményezik. Jelenleg ez a legjobb, amit tenni tudok. Elfogadom így magam. És elhatározom, hogy mostantól az egészségemet és a jóllétemet támogató érzéseket, gondolatokat éltetem magamban.”
Tetszett ez az írás? Szívesen értesülnél elsőként a legújabb blogbejegyzésekről és programokról? Akkor iratkozz fel a Budoár hírlevélre! Küldd el minden nő ismerősödnek ezt a bejegyzést, akinek szüksége lehet támogatásra!