A mesék röviden, tömören, teljesen egyértelműen megmutatják, mit kell mindenképpen megtennünk, mielőtt szembenézünk egy kihívással. A hős a veszélyes feladatok végrehajtása előtt mindig eszik és alszik.
A mesék bölcs asszonyai, mint a Nap és a Hold anyja, az úton lévő hősnek vacsorát és estére szállást ad, hogy a hős megújult erővel folytathassa a küldetését.
Vajon mit mond ezzel a mese? Mert biztos nem csak annyit, hogy együnk és aludjunk. Ezt magunktól is tudjuk. A mese azonban feleslegesen nem beszél. Minden szava különös jelentéssel bír.
Arra hívja fel a figyelmünket, hogy feltöltődés nélkül; erőforrások nélkül; testi, lelki, érzelmi, mentális erő nélkül nem érdemes szembenéznünk fontos kihívásokkal.
Az önismeret útját járni, gyermekkori sebeket gyógyítani, lelki töréseket helyre rakni, érzelmi fájdalmakat enyhíteni, a lélek mélyére leszállni, személyiségünk árnyoldalával szembesülni nem lehet megfelelő erőforrások mozgósítása nélkül.
Táplálni kell magadat minden szükségessel: étellel, pihenéssel, mozgással, baráti beszélgetésekkel, természetjárással, nevetéssel, meditációval, és minden mással, ami lelki erőt ad. Hogy amikor majd ott állsz a sűrű-sötét erdőben, a fájdalmaiddal, a veszteségeiddel, a szomorúságoddal, a kiábrándultságoddal, a dühöddel, a csalódottságoddal, a magányosságoddal, akkor minél inkább a belső középpontodban legyél. A nyugodt, magabiztos, belső erődnél.
Erőtlenül nagyon kockázatos elindulni le a mélybe, a sötétségbe: legyen az a múltad traumája vagy a személyiségednek az az ismeretlen oldala, amivel eddig még nem néztél szembe. Ezt csak jóllakottan és kipihenten érdemes megtenni – a szó konkrét és átvitt értelmében.
Neked mi ad erőt a kihívásokhoz, az önismereti úthoz? Írd meg nekünk, hogy ötleteket adhassunk egymásnak!
Tetszett ez az írás? Szívesen értesülnél elsőként a legújabb blogbejegyzésekről és programokról? Akkor iratkozz fel a Budoár hírlevélre! Küldd el minden nő ismerősödnek ezt a bejegyzést, akinek szüksége lehet gondoskodásra!