Mindig kedves. Mindig türelmes. Mindig mosolygós. Mindig lehet rá számítani. Mindig rendelkezésre áll. Mindig gondoskodik. Mindig ad.
Mindig nem lehet tavasz.
Nincs értelme addig stresszkezelő vagy relaxációs módszereket tanulnunk, amíg nem engedjük meg magunknak a szívünk mélyén a feltöltődést. Amíg az a program mozgat minket, hogy a nőnek a dolga az adás, a kifelé áramlás, a gondoskodás – anélkül, hogy kapna, elfogadna, és róla gondoskodnának.
Még az autó – ami a férfiak szimbolikus eszköze – sem tud üzemanyag nélkül menni. Egyszerűen leáll, amikor elfogy a benzin. Akkor hogy várhatjuk el önmagunktól, hogy minden töltekezés nélkül hajtsunk?
Kérlek, engedd meg magadnak rendszeresen azokat az órákat, amikor egymagad vagy. Amikor nem nyaggatnak a gyerekek, nem csörög a telefon. Amikor senki nem akar tőled semmit. És Te sem akarsz magadtól semmit. Amikor minden elvárás nélkül lehetsz. Csak úgy.
Tetszett ez az írás? Szívesen értesülnél elsőként a legújabb blogbejegyzésekről és programokról? Akkor iratkozz fel a Budoár hírlevélre! Küldd el minden nő ismerősödnek ezt a bejegyzést, akinek szüksége lehet törődésre!