Mi lesz a férfival, amikor a nő felismeri az erejét?

Köszönet a képért: Creative Commons, Pexels

Időről időre felüti fejét a féltékenység a praxisomban. Egy korábbi bejegyzésemben már írtam arról, hogyan lehet átírni a féltékenység hátterében meghúzódó „nem vagyok elég szerethető” érzést.

Most a féltékenység egy másik aspektusát szeretném megmutatni. Természetesen nevek nélkül, több hasonló beszélgetés tapasztalatait bemutatva. Íme:

Könnyes szemmel panaszolta nekem a férfi, hogy feleségétől nem kap elég figyelmet és törődést. Nagyon hiányzik neki az az időszak, amikor még sokkal több időt töltöttek együtt. A felesége pedig állította, hogy ennél több szeretetet már egyszerűen képtelen adni.

Valójában nem is ezért jöttek el, hiszen sokat beszélgetnek a kapcsolatukról.

Az igazi nehézségük, amit már ketten nem tudnak kezelni, az a férj féltékenysége. A házaspárokkal a féltékenység kapcsán általában rátalálunk arra, hogy a féltékeny fél (legyen ő akár a férj, akár a feleség) nem érzi magát elég jónak, szerethetőnek, hasznosnak. Ezért azt gondolja, hogy párja számára valaki más vált szerethetőbbé, fontosabbá.

Hosszan beszélgettem a házaspárral, és igyekeztem nekik abban segíteni, hogy megértsék egymás igényeit, érzelmeit, vágyait és hiányait. Egyszer csak csodálatosan összeállt a kép, amikor a feleség kisírt szemmel, de ragyogó arccal megszólalt: „A mögöttem álló közel egy évben nagyon megerősödtem. Korábban hétköznapi dolgokban is a férjemre támaszkodtam. A nehéz időszakban azonban nem volt más választásom, mint szembenézni a kihívásokkal. Olyan dolgokat intéztem el és hajtottam végre, amire soha nem gondoltam, hogy képes vagyok.”

Ma már szívesen megy egyedül hosszabb autóútra és intéz el fontos ügyeket. A férje azonban úgy éli meg felesége megerősödését, hogy rá már alig van szükség. Amíg korábban fontos volt és hasznos, ma már úgy érzi, hogy mellőzötté, feleslegessé vált. A felesége pedig azért nem kér tőle szívességeket, mert nem akarja a férjét feleslegesen terhelni azzal, amit már egyedül is meg tud tenni.

Belenéztem a nő kisírt, ugyanakkor büszkeséggel fénylő szemeibe és azt mondtam neki. „Hagyd, hogy segítsen a férjed. Támaszkodj rá, akkor is, ha egyedül is meg tudod tenni!”

Te hogyan küzdesz meg a zöld szemű szörnnyel? Oszd meg velünk a véleményed, tapasztalataidat!

Tetszett ez az írás? Szívesen értesülnél elsőként a legújabb blogbejegyzésekről és programokról? Akkor iratkozz fel a Budoár hírlevélre!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.