A kisgyermekek dühkitörésének kezelése azért nagyon nehéz, mert ilyenkor ’elborul az agyuk’, és ész érvekkel nem lehet meggyőzni őket. A nagyobbik baj, amikor tehetetlenségében a felnőttnek is ’elborul az agya’.
A zaklatott gyermek megnyugtatásához elengedhetetlen, hogy Te is higgadt maradj, ne bonyolódj bele a vitába (első lépés). Nyugodt és határozott hangon közöld vele, hogy a viselkedése nem elfogadható a ti családotokban (második lépés). Azt is tudasd vele, hogy elfogadod az érzéseit, bármit is érezzen (harmadik lépés).
Negyedik lépés: hagyd, hogy levezesse az érzéseit.
A benne kavargó érzelmi vihart valahogy le kell vezetni. Próbáld meg elterelni a figyelmét. Vagy öleld át, és hagyd, hogy kisírja magát. Akár egy párnát is püfölhet. Menjetek ki az udvarra, és kiabáljon hangosan. Meg kell találni annak a módját, hogy biztonságban (miközben senkiben és semmiben nem tesz kárt) kidühöngje magát. Hagyni kell, hogy az érzelmi energia lecsengjen. Ha ez a nagy energia a testbe zárva marad, akkor bizony betegség is lehet belőle (bőrbetegségek, allergia).
Elmesélem egy terápiás esetemet:
Kisiskolás testvérpár járt hozzám terápiába. Nagyon zűrös családban éltek, a szülők sokat veszekedtek. Az apa alkohol beteg volt. Akár napokra is eltűnt, és amikor megjelent otthon, agresszívan viselkedett. A gyerekek nem érezték magukat biztonságban. Egyikőjük inkább visszahúzódó, szorongó fiú lett. A kisebbik fiúcska viszont a dühét kifelé fordította, verekedett az iskolában és romlott a tanulmányi eredménye.
Az egyik alkalommal nagyon ingerült állapotban érkezett a kisfiú. Nem tudtam hatni rá. Rugdosta a játékokat, a testvérét sem kímélte. Majd talált a teremben egy hungarocell táblát, és elkezdte darabokra törni. Egy ideig néztem a rombolást, majd hirtelen ötlettől vezérelve odaléptem hozzá. „Tudjátok mit?” – mondtam. „Játsszunk olyat, hogy esik a hó!” Megkérdeztem tőle, hogy beszállhatok-e a játékba, majd én is nekiláttam darabokra tépni a hungarocellt. Hullottak az apró golyók, mint a hó. Hárman téptük és dobáltuk a fehér műanyagot. Hangoskodtunk, kiabáltunk.
A játék hamarosan nevetésbe fordult át. Ahogy enyhült a kisfiú dühe, úgy szabadult fel, és vidáman kacagott.
Ha hatalmamnál fogva leállítottam volna a dühöngését, akkor elvettem volna tőle annak a lehetőségét, hogy a teljesen jogosan átélt dühét kiadja biztonságos keretek között, és megtanulja uralni ezt a hatalmas érzelmi energiát.
Már csak egy dolog maradt hátra. A termet ki kellett takarítani. Hoztam seprűt és porszívót. Boldogan hordták le a fiúk a szemetet a kukába. Rendet raktunk kívül és a lelkünkben is, belül.
A következő bejegyzésemben arról írok, hogyan tudsz segíteni gyermekednek kezelni a düh energiáját.
Tetszett ez az írás? Szívesen értesülnél elsőként a legújabb blogbejegyzésekről és programokról? Akkor iratkozz fel a Budoár hírlevélre! Küldd el minden nő ismerősödnek ezt a bejegyzést, akinek szüksége lehet gondoskodásra!