Talán első hallásra nagyon furcsán hangzik, mégis azt mondom Neked, hogy a kisgyermek dührohamát nem lehet akkor kezelni, amikor éppen dühöng. Amikor elszabadul a pokol, és sír, visít, toporzékol, akkor nem sok mindent tudsz tenni. Valamit azért mégis – erről szólt az előző három bejegyzésem (ide kattintva olvashatod). Dióhéjban: bírd ki viszonylagos belső nyugalommal, és ne hagyd neki, hogy bárkiben is kárt tegyen.
Az igazi munka most kezdődik.
Ötödik lépés: Segíts neki abban, hogy megtanulja kezelni a rossz érzéseit.
Akkor tudod hatékonyan megtanítani gyermekedet az indulatkezelésre, amikor mindketten nyugodtak és jókedvűek vagytok, és van időtök beszélgetni, játszani. Ne feledd, Te vagy számára a minta. Tőled lesi el az érzelmek kezelésének módját.
Ahogy azt a harmadik lépésnél írtam, fontos tudnod, hogy milyen érzelmek állnak a dühkitörés hátterében. Ezeket az érzéseket kell megtanulnia kezelni, hogy tehetetlensége ne vezessen dührohamokhoz.
Adok néhány javaslatot
Ha fél este a sötétben, és ezért nem hajlandó egyedül aludni. A bátorságát és a biztonságérzését erősítsd! Építsen magának biztonságot adó kuckót, vegyen fel bátorságot adó Superman-es pizsamát. Rajzoljon az ablakra titkos jeleket, amik távol tartják a félelmetes lényeket.
Ha szorong, mert azt érzi, hogy nem tud megfelelni a magas elvárásoknak. Gondoskodj arról, hogy mindenki tartsa tiszteletben a gyermeked lelki, érzelmi, mentális teherbírását. Ha az iskolai feladatok túlterhelik, akkor segíts neki. Mindenki frusztrált és dühös lesz, ha túlfeszítik nála a húrt. Kezdjétek el együtt tudatosan figyelni, hogy hol vannak a határai a teherbírásának.
Ha alacsony az önbecsülése, mert rendszeresen kudarcok érik. Mindig emeld ki az erősségeit, és dicsérd meg érte. Értékeld a türelmét, a figyelmességét, a bölcsességét, az őszinteségét, a kedvességét. Tanítsd meg neki is, mennyire fontos, hogy értékeljük saját magunk és mások lelki szépségeit.
Kérlek, írd meg nekünk a saját példáidat, hogy mindenki ötleteket meríthessen belőle!
A következő részt ide kattintva olvashatod.
Tetszett ez az írás? Szívesen értesülnél elsőként a legújabb blogbejegyzésekről és programokról? Akkor iratkozz fel a Budoár hírlevélre! Küldd el minden nő ismerősödnek ezt a bejegyzést, akinek szüksége lehet gondoskodásra!
Üdv, Sziasztok, Helló Kata!
Nekem jelenleg 7,5 éves kislányom van és a vele eddig tapasztaltak alapján, annyit tudok elmondani, hogy IGEN egyetértek. Ő már szavakkal is meg tudja fogalmazni a flusztrációit, bánatát problémáját (egyébként ezt már elég rég óta, mert törekedtem arra, hogy megfelelő szavai legyenek és ki tudja fejezni magát), általában kér egy ölelést, miután ki kiabálhatta a kínját! Arra mindig figyelmeztetem, hogy nem trágárkodunk és nem bántunk senkit, hibáztatni még nagyszerűen tud másokat, de ezt is farigcsálom. És el is szokta mondani, hogy mi történt, ami miatt kiborult: fáradt, szomorú, igazságtalan, hazugság, szeretet hiány:(…….. Összességében az én törekvésem az volt, hogy adjak a szájába olyan szavakat, amikkel ki tudja fejezni magát és ne bagatelizáljam a problémáját, komolyan vettem mindig amit mondott (kb. 4 éves kora óta próbáltam ki találni, hogy mi nyomja a lelkét. Először csak olaj volt a tűzre és jobban ordított, aztán idővel kezdte érteni, hogy érte próbálkozom. Igyekeztem nem ordítani, csak időnként túl kiabálni, hogy meghalljon engem:) aztán már Ő is használta a szavakat) és hogy feltétel nélküli szeretetet érezzen, akkor is ha rossz hangulata van, sőt akkor még inkább, és hogy nem keverjük össze a nem szeretlek és a haragszom rád fogalmakat. Az önkontrollon mégmost dolgozunk, de az ölelés az megnyugvást ad, az biztos és mi ezt használjuk.
Kriszta, fantasztikus! Milyen nagyon fontos, hogy segítsünk a gyerekeknek megtalálni a megfelelő szavakat az érzéseikre. És valóban, akkor tudjuk kifejezni azt, ami bánt vagy nyomja a szívünket, amikor biztonságban érezzük magunkat. Ölellek, Kata
Szia Kata
A legnagyobb fiam nagyon befelé forduló, visszahúzódó gyerek volt. Mikor estenként félt azt meséltem neki hogy minden este egy óriás buborékot fújok köré amin nem tud áthatolni semmi és senki csakis az aki szereti. Ez bevált. A másik legfontosabb szerintem a teljes odaadó figyelem. Csak akkor tudok rájönni hogy mi áll a viselkedése hátterében ha sokszor sokáig megfigyelem. Nálunk volt püfölő párna. Most a 4. Fiam elég nehéz eset , nála a párna nem jött be, a fotel sem. Akkor csináltunk nyugiuveget. (Netén rá lehet keresni) most pedig van egy nyugiszöszünk. 😊 Egy bolyhos pompon. Ciróka -maróka és máris elterelődött. Mindig próbálkozunk. És mindig elmondom neki h tudom h most haragszik, dühös, szomorú stb , sőt most már meg is tudja nevezni h mit érez. 🤗 Ölelés neked és köszönjük.
Csodálatos!!! Micsoda kreatív megoldások. Köszönjük Viki!