A lelkiismeretünk azért alakul ki, hogy ne kövessünk el erkölcstelenségeket. Ne lopjunk, ne hazudjunk, ne ártsunk, ne bántsunk meg másokat, ne csaljunk. A lelkiismeret belülről szabályozza a viselkedésünket. Ha jól működik, akkor nincs szükségünk külső kontrollra. (Például nem kell ráírni a mikróra, hogy ne tegyünk bele macskát száradni.)
Mi történik akkor, amikor mégis helytelenül viselkedünk és megszegjük a saját erkölcsi normáinkat? Mert hát nem vagyunk tökéletesek, és bizony előfordulhat, hogy a sötétebbik oldalunk befolyásolja a cselekedeteinket. Ilyenkor erősödik fel a bennünk a lelkiismeret-furdalás.
Mit tanácsolok annak, akit furdal a lelkiismeret? Aki bünteti magát, őrlődik, és nem tudja, hogyan tegye jóvá hibáját – főleg akkor, amikor szeretteit bántja meg.
Azt nem tudom melyik bűnért mennyit kell bűnhődnünk. Azt sem tudom, hogy ki mivel teheti jóvá a bűnét. Azt azonban fontosnak tartom, hogy megtaláljuk a módját annak, hogy megbocsássunk önmagunknak.
Amikor beláttuk a hibánkat és levontuk a megfelelő tanulságot, akkor ideje megbocsátani magunknak, és a bűntudat súlya nélkül, szabadon, szebb emberré válva, tovább élni az életünket.
Tetszett ez az írás? Szívesen értesülnél elsőként a legújabb blogbejegyzésekről és programokról? Akkor iratkozz fel a Budoár hírlevélre! Küldd el minden nő ismerősödnek ezt a bejegyzést, akinek szüksége lehet törődésre!